Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

V. Kárpát-medencei körkép - Örsi Julianna: A családtörténeti kutatások jelentősége az ezredfordulón. A XV. néprajzi szemináriumon Vácott elhangzott előadás

Ha a generációkat tekintjük, megállapíthatjuk, hogy elsősorban az idősebbek kezdenek családkutatásba. Az indító okok a következők: a) a nyugdíjas korban az érdeklődés megnő az ember saját múltja iránt, b) az életének összegzésére törekszik, c) megnövekedett szabadidő, d) a következő generációk számára átadható örökség. Ez utóbbi motivációt a legtöbb írásban is megfogalmazzák „Unokáimnak ezt hagyom örökül". A megírt családtörténeti munkát, a megrajzolt családfát annyi példányban duplikálják, hogy az érintett utódoknak jusson belőle. A középgeneráció nem nagyon foglalkozik családkutatással. Erre sem szabadideje, sem lehetőségei nincsenek. A munka és más feladatok elvégzése leköti az idejét. A forrásokhoz való hozzájutás is nehezebb a számára. (A forrást őrző közintézmények nyitvatartási ideje és az aktív dolgozók munkaideje általában egybeesik.) A fiatal generáció (18-24 évesek) érdeklődő tagjai foglalkoznak még családtörténeti kutatással. Az érdeklődés felkeltésében szerepe lehet a tanároknak és a nagyszülőknek. Főleg a tanuló ifjúság vonható be társadalomkutató körbe (néprajzi, helytörténeti szakkörbe). A tanár hívja fel a figyelmet egy-egy pályázati témára, ad házi dolgozati feladatot, diákköri, szakdolgozati témát, majd segíti a diák önálló munkájának létrehozását. Saját tapasztalatomból tudom, hogy a nem humán szakon tanuló diákok érdeklődését is mennyire felkelti a családvizsgálat, legyen az a több generációs múlt feltárása, a jelenben működő családok bemutatása vagy egy-egy személyiség, csoport értékeinek felmutatása. Az ilyen jellegű kutatómunka a diák tudását bővíti, a társadalomtörténetet közelebb hozza a magántörténelem útján, növeli az előző generációk tiszteletét, megbecsülését és személyiségfejlesztő is. A generációk közötti kapcsolatok erősítő szerepe különösen látható, ha a nagyszülők együttműködésével valósul meg a családtörténeti kutatás. A generációk egymáshoz közelítése pedig nemcsak a családban, de össztársadalmi szinten is fontos, hiszen a mindennapi életben távol kerülnek is egymástól. A családtörténeti kutatás segíti a fiatalokat a család, a házasság fontosságának felismerésében, a mikroközösségek erősítésében és az egyéni aktivitás növelésében. Mindent összegezve tehát a családtörténeti kutatás mind a tudomány, mind a mindennapi élet, mind a társadalom, mind az egyén számára jelentőséggel bír és hasznos tevékenység tudományos szinten és „műkedvelő" szinten is. IRODALOM BAÁN Kálmán 1932. Magyar Genealógiai és Heraldikai Forrásmunkák 1561-1932. Bp. BAAN Kálmán 1984. (Kóczy László és Gazda István kiegészítésével) Magyar családtörténeti és címertani irodalom 1561-1944. Bp. BÁNÓ Attila 1946. Régi magyar családok - mai sorsok. Bp. GUDENUS János József 1990, 1993. A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. I-IV. köt. Bp. GUDENUS János József-SZENTIRMAI László 1989. Összetört címerek. A magyar arisztokrácia sorsa és az 1945 utáni megpróbáltatások. Bp. ILLÉSY János 1895. Királyi könyvek 1527-1867. Bp. KÁZMÉR Miklós 1993. Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. sz. Bp. KEMPELEN Béla 1911-1932. Magyar nemes családok I-XI. köt. Bp. NAGY Iván 1857-1868. Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 1-3. köt. Pest. OROSZ Ernő 1906. Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger.