Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

IV. Kiállítások - Balpataki Katalin: „Indusztria gyermekei" - magyar iparvárosok a 20. században (Vándorkiállítás)

adjuk, hiszen néhány műbőr puffon kívül nem sikerült más kisbútort begyüjtenünk. Kevesen őrizték meg egyenruháik tartozékait, a kisdobos, vag}' úttörő könyveiket, nyakkendőiket, pártkönyveiket stb. Ennek ellenére sikerült számos háztartási eszközt porszívó, vasaló, kávéfőző, fényképezőgép stb - és meglepően sok gyermekjátékot, gyermekkönyvet - a fröccsöntött macskától a fiúk évkönyvéig- kiállítani. Igazi kuriózumok is akadtak, például sarló-kalapácsos papírzászló, illetve egy vörös szőnyeg, melyen egykoron Kádár János haladt végig. A kiállítóteremben berendeztünk egy kis vetítőhelyiséget is, ahol a látogató a Magyar Olajipari Múzeum gyűjteményéből származó három, az Olajfinomító és az ún. „készenléti" lakótelep építését bemutató filmet láthatott az 1960-as évekből. Százhalombattán ez a kiállítás volt az első, amely a város szocialista korszakát próbálta feleleveníteni. A Múzeum régóta dédelgetett álma volt ez, kezdeti lépéseinkel ugyan bizalmatlanul fogadták, a tárlat láttán azonban szinte mindenki helyeselte és támogatta törekvéseinket. Elindult egy folyamat, melynek eredményeképp sokan úgy vélik, hogy az eddig féltve vagy kevésbé féltve őrzött dokumentumaik, felvételeik, tárgyaik legjobb helyen a Múzeumban vannak. Az újonnan bekerülő tárgyak alkotják majd az új állandó kiállításunk legújabb kori termének installációját, addig is az ún. „Múzeummustra" keretén belül a helyi általános iskolákban rendezünk belőlük tárlatot. Ez a kiállítás az érintett városok anyagi hozzájárulása nélkül nehezen jött volna létre. Az egyeztető tárgyaláson szinte minden település képviselője támogatásáról biztosította kezdeményezésünket. Ezzel a lépéssel egy már azóta elfeledett hagyományt sikerült újra életre hívni, ugyanis egykoron az ún. szocialista városok közös kulturális és sportprogramokat szerveztek. A rendszerváltást követően ez a hagyomány megszakadt. Pedig ezen városok vezetői tudják a leginkább, hogy szükségük van az összefogásra, hiszen városi struktúrájuk, fejlődésük hasonló, a hagyományos értelemben vett városokétól eltérő. Kutatásuk is másfajta módszereket kíván. A témához kapcsolódóan a kiállítás megnyitásához kötve két napos közéleti és tudományos konferenciát is rendeztünk, mely arra keresett választ, hogy hogyan élték meg ezek a települések az elmúlt évtizedek gazdasági és társadalmi szerkezetváltását. Az első napon az érintett települések mutatkoztak be. A szervezők előre megfontolt szándékkal, a bemutatás formáját nem határozták meg. Ennek köszönhetően igen tartalmas és informatív előadásokat hallgathattunk, nézhettünk és vitatkozhattunk végig. Az előadásokból kiderült, hogy az egykori kedvezményezett városok többsége a rendszerváltást sokként élte meg, azonban a mélypont nem egyszerre és nem egy időben következett be. A problémák megoldását hazai példák hiányában gyakorlatilag minden településnek magának kellett kidolgoznia. Napjainkra jó részük kilábalt, vagy már látja a kivezető utat a válságból. A kiút településenként változó, hiszen jó néhány helyen a hagyományos ipar végleg megszűnt. Legtöbb helyen az idegenforgalomban, a kultúra támogatásában, ipari parkok létrehozásában látják a megoldást. Problémát jelent azonban az iparosítás járulékos fejlesztései, a túlméretezett kommunális intézmények fenntartása, a nagy számú munkanélküli, illetve a lakótelepek elhasználtsága. A konferencia második napján Germuska Pál, Beluszky Pál, Szirmai Viktória, Barta Györgyi, Prakfalvi György, Sümegi György és Balpataki Katalin részvételével tudományos ülésszakot tartottunk a szocialista rendszer várostervezési, építészeti, képzőművészeti és társadalmi sajátosságairól. A konferenciát három - gazdasági-, építészeti- és közigazgatási - szakember előadása zárta, melyek saját példákon keresztül mutattak megoldást egy-egy problémára. Ezek a városok a múlt rendszer lenyomatai, melyek magukon, magukban hordozzák kialakulásuk és a rendszer sajátosságait. A gazdasági nehézségek enyhülése, ha nem is olyan nagy mértékben mint, virágzásuk idején meghozta a helyi sajátosságok megőrzésére való igényt. Az érintett települések majdnem mindegyike rendelkezik múzeummal, helytörténeti gyűjteménnyel, a helyi építészeti szabályozásokban pedig figyelembe veszik a még meglévő szocreál megőrzését. (1. és 2. sz. képek)