Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
IV. Kiállítások - Zombori István: Mária Uhorská - Magyarországi Mária 1505-1558. (Kiállítás Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Galériában)
/. Âe/? ^ pozsonyi katalógus címlapja. (Fotó: Dömötör Mihály) A pozsonyi kiállítás sajnálatos módon nem vállalkozott ilyen nagy ívű célkitűzés megvalósítására és mind a kiállítás terjedelmében, mind a kiállított tárgyak számában egy redukált változatot mutatott be. Nem véletlen, hogy a fent jelzett cím is nyitva hagyja a kérdést, hogy mit is akar a Magyarországi Mária címszó alatt bemutatni. A megvalósult kiállítás egy elegáns, alapvetően metszeteket, festményeket bemutató tárlat, kiegészítve bizonyos korabeli könyvészeti anyaggal és néhány, a pesti kiállításban is látható miniatúrákkal gazdagon díszített oklevéllel, egy-két iparművészeti alkotással (kelyhek, érmek stb.). Ily módon ez a kiállítás nem olyan széleskörű politika- és kultúrtörténeti áttekintésre vállalkozik, mint az eredeti változat, hanem elsősorban a képzőművészet területe az, amely hangsúlyozottan megjelenik. Ezt a hatást elősegíti az az elegáns, 103 oldalas katalógus, amely a kiállítás rendezésében is meghatározó szerepet játszó Zuzana Ludiková szerkesztett. Ebben a budapesti kötetben is közreműködő szerzők segítségével rövid fejezetek tekintik át a királyi udvar festményeit, a királyi kancellária miniatúráit, az érmeket és medáliákat, valamint a könyvnyomtatást és a grafikákat. Ezt követi a kiállított 74 műtárgy egészen rövid leírása. 2 A látogató egy értékes, szépen megrendezett, a 16. sz. első felének közép-európai alkotásait bemutató kiállítást lát, de véleményem szerint elsikkadt a lényeg, amely a kiállítás rendezőit eredetileg vezette, nevezetesen bemutatni azt a közép-európai udvartartást, amely Habsburg Mária és II. Lajos körül ebben a néhány évben létrejött. Hiszen ez a fiatal királyi pár családjuk révén egyszerre képviselte a magyar, a lengyel, a cseh, a horvát, az osztrák, a német és németalföldi uralkodóházakat és ez a korlátozott anyagi lehetőségek ellenérc is igazi európai szintű udvartartást eredményezett. Ez megnyilvánult az udvari kultúrában, az ott kialakult pezsgő szellemi, kulturális életben, a megjelent személyekben és megtestesült abban a tárgyi világban is, amelyet a kiállítás Budapesten felvillantott és ami Pozsonyba sajnos csak nagyon korlátozott mértékben került át. Kérdés persze, hogy ez a koncepcióbeli változás pusztán anyagi okokra vezethető vissza, vagy más egyéb indokok is voltak. Ez fölveti a bevezetőben említett több ország által rendezett, több helyen bemutatott kiállítások alapvető problémáját, nevezetesen, hogy vajon a rendező felek ugyanazt akarják-e bemutatni, vagy más célok vezetik őket. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy az Európai Közösség tagjaként a jövőben több hasonló kiállítás elkészítésére számíthatunk és ezekre szükség is van. Vitathatatlan kulturális jelentőségük mellett ezek a kiállítások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elősegítsék az egyes országok közötti kapcsolatok fejlesztését a kultúra eszközével és amint a Mária királyné-kiállítás tanulságai jelzik, segíthetnek oldani a meglévő görcsöket és eloszlatni azokat a rossz érzéseket, amelyeket az előző évszázad politikai intézkedései és üldöztetései a szomszédos országokban egymás iránt kiváltottak. Ily módon a muzeológia a maga eszközeivel, nemzetközi nyelvezetével a kulturális misszió mellett pozitív politikai szerepet is betölthet. 2 Mária Uhorská. 1505-1558. Szerk.: Zuzana Ludiková. Bratislava, 2006.
