Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

III. Új szerzemények - Füvessy Anikó: Egy vidéki körorvos emlékanyaga

5. kép Orvosi táska orvosi avatásának, arany-, gyémánt- és vasdiplomájának átadására szóló meghívóit, világháborús és szakmai kitüntetéseit, I. világháborús fotóalbumát, számos apróbb dokumentumot, igazolványait. „Községi orvosi működésem alatt nagyon sokat dolgoztam, 15 éven át se éjjelem, se nappalom nem volt. Kocsin, szekéren jártam a falvakat, lóháton a kocsi tanyákat. (...) Az orvosok is gyakran hívtak konzíliumra." 1936 júliusában nevezték ki tiszafüredi járási tisztiorvosnak. A kinevezés magánpraxisának megszűntét is jelentette. Összeköttetéseinek köszönhetőn sikerült megszerveznie Tiszafüreden az egészségügyi szolgálatot és a tüdőbeteg-gondozót. Ez utóbbi 1938ban az erre a célra készített új épületben nyílt meg. A II. világháború végére egyedüli orvosként dolgozott Tiszafüreden, a többieket - zsidó származásuk miatt - munkaszolgálatra vitték. Bár egy részük 1945 őszéig fokozatosan visszaérkezett, Kuthy Elek ismét községi orvosi feladatokat látott cl. „Az orvosok megérkeztével némileg csökkent nálam a betegforgalom, de nőtt a tisztiorvosi, közegészségügyi és szervezési munka. (...) Minden intézmény tönkrement, újjá kellett szervezni a tüdőbeteg-gondozót, az egészségvédelmi szolgálatot." 1952-ig rajta kívül még három körzeti orvos dolgozott Tiszafüreden tiszti főorvosként. Ezt a feladatát ő 1962-ig látta el, amikor funkciójáról beosztottja javára lemondott, s ettől kezdve nyugdíjba vonulásáig egészségügyi felügyelőként dolgozott tovább. 1968-ban „Érdemes orvos" kitüntetést kapott. 1970. szeptember l-jén, 78 éves korában vonult nyugdíjba. Az évek folyamán arany- (1965), gyémánt- (1975) és vasdiplomáját (1980) megkapta, ez utóbbit már idős kora miatt személyesen nem tudta átvenni. 1981-ben a város nagyrabecsülése jeléül „Tiszafüredért" emlékplakettel tüntette ki. 1982. november 28-án Tiszafüreden hunyt cl. Az igen ritka és értékes tárgyegyüttest a múzeum 2005-ben orvostörténeti konferenciával egybekapcsolt időszaki kiállításon ismertette meg a szakmával és a látogatókkal. A hagyaték megvásárlásával és méltó bemutatásával egy 1834-1970-ig három generáción átívelő városi, községi és tanyavilági orvoslástörténetnek is emléket állíthattunk. 6. kép Tisztiorvosi pecsételő