Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

III. Új szerzemények - Pallos Lajos: Új szerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban - 2004

Új szerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban - 2004 Pallos Lajos A Magyar Múzeumi Történész Társulat évkönyvének, a Történeti Muzeológiai Szemle 4. számának hasábjain már utaltam a múzeum vásárlási lehetőségeinek megváltozására, arra, hogy a régiségpiaci árakhoz képest egyre szűkülő saját költségvetési keret helyett a gyűjteménygyarapítás mindinkább a különféle céltámogatásokon nyugszik. így a nehéz anyagi helyzethez képest néhány sikeresen megszerzett céltámogatás segítségével, valamint több nagylelkű, kiemelkedően értékes adomány révén az elmúlt tíz év leggazdagabb és legváltozatosabb kiállítását rendezhettük meg új szerzeményeinkből 2005. május 19-e és szeptember 25-e között. Az eredmény részben annak is köszönhető, hogy az új szerzeményi anyag bemutatása elhúzódott 2005 közepére, s ezért a megnyitásig megszerzett, jelentőségüknél fogva arra méltó anyagok is helyet kaptak a tárlaton. Ezért a korábbi evekhez képest az új szerzeményi kiállítás felértékelődött a múzeum kiállítási programjában, annál is inkább, mert ezzel debütált a múzeum új kiállítóterme, a Pulszky terem. A lépcső alatti új kiállítóterem elnyújtott téglalap formájával elsősorban különféle képzőművészeti és fotókiállítás céljára tűnik alkalmasnak, de szerencsésen megfelelt az új szerzeményi tárlatnak is, ahol a műtárgyakat össze nem függő, önállóan megformált kisebb csoportokban kellett bemutatni. Ezért a tárlat jellegénél fogva nem volt zavaró, hogy a páratlanul gazdag anyagot némiképpen túlzsúfoltan tudtuk csak elhelyezni. Az alábbiakban a múzeum gyűjteményi egységei szerint haladva mutatom be a jelentősebb új szerzeményeket és minden esetben utalok a megszerzés módjára is. A Régészeti Tár munkatársainak ásatásai ezúttal nem szolgáltattak anyagot az új szerzeményi kiállításra, ami az ásatási lehetőségek megcsappanásának következménye. Ennek ellenére a tár gyarapodása mégis számottevő. A NKÖM támogatásával vásároltunk Sándor Lajos gyűjteményéből római kori email díszítésű kisméretű fémtárgyakat. A színpompás együttes a Kr. u. 2-3. századi provinciális római fémművességet reprezentálja. Bejelentés revén 2004 tavaszán jutott a múzeumba egy maglódi építkezésnél előkerült tárgyegyüttes, amely egy rozsdás vaspengét és aranyozott bronztárgyakat tartalmazott. Garam Éva régész a leletegyüttest egy 7. századi, avar nemzetségfő sírmellékleteként határozta meg. Ajándékként került a múzeumba egy középkori bronz emberalak töredéke, amelyet a szakértők a 13. század elejére kelteznek. Az ember alakú szoborból, amely egykor egy aquamanile (vízöntő edény) része volt, a fej és a mellkas maradt meg. A tár legkiemelkedőbb gyarapodását szinten adománynak köszönhetjük. Kálmán király aranygyűrűjét a Sedlmayr család őrizte a 19. század végétől nemzedékeken át, amikor is a család legidősebb férfitagja úgy határozott, hogy a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza. (1. kép) A gyűrűt először a 20. század elején közölte Horváth Sándor, aki már akkor kifejezte abbeli reményét, hogy a páratlan darab /. kép Kálmán király gyűrűje 11-12. század fordulója