Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Villangó István: „A kicsi a szép". A kismúzeumok helye, szerepe a múzeumok rendszerében

Összefoglalásul: az említett és a hozzájuk hasonló kis múzeumok jelentőségét a magyar múzeumok történetében elsősorban abban látom, hogy akkor (amikor éppen pusztulásra ítéltettek), és ott (távoli vidékeken, sorvadó településeken) megmentették történelmi értéke­inket (legalább is annak egy jelentős részét), megőrizték, gondozták azokat, és szakmailag felnőttek azokhoz a feladatokhoz, amelyek az „alig" múzeumokból valóságos múzeumokat eredményeztek. Szinterei lettek a helyi kulturális életnek, szolgáltatásaikkal a közmű­velődésnek, a helytörténeti, honismereti munkának, kutatásoknak. Szellemiségükkel hoz­zájárulnak az emberek szülőföldhöz és a tágabb hazához való kötődéséhez, identitástudatuk erősítéséhez. Gyűjteményeik, kutatási eredményeik ma már nélkülözhetetlenek a köztörténetírás szintetizáló tudományos munkájában. És most már az sem gond, hogy a beregi hímzések, az öntöttvas remekek, az iskolatörténeti dokumentumok eredetiben itt találhatóak. Mindezek a források pillanatok alatt a technika segítségével hozzáférhetőek. Bár nem bánja meg az sem, aki helybe jön. Megéri a fáradtságot, mert egy olyan természeti szépségekben, történelmi értékekben gazdag tájat talál itt, amelyet Ady Endre Móricz Zsig­mondról szóló ismert írásában „Magyarország dagasztó teknőjének" nevezett. Nem véletlenül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom