Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bene János: Kuruc Vay Ádám hamvainak hazahozatala 1906-ban
Munkács városa, Máramaros, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegyék küldöttségei meneteltek, akiket a koporsó díszőrsége követett. A kormány, a parlament két házának küldöttsége, majd a többi vármegye delegációja vonult a főispánok vezetésével, kiket a Vay család tagjai követtek díszmagyarban, karjukon gyászfátyollal. A családtagok után Szabolcs vármegye teljes tiszti kara, a vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai, az alispán, a járások küldöttségei, a főszolgabírák, Nyíregyháza küldöttsége pedig Májcrszky Béla polgármester vezetésével haladt. A menetet a nyíregyházi evangélikus főgimnázium 160 fős diákcsapata zárta Leffler Sámuel igazgatóval az élen. A gyászmenet két oldalán a csendőrség állt sorfalat, a falu népe pedig szintén mindkét oldalon a mezőn kísérte a Tulipán úton haladókat. Az angyalos sírboltnál a gyászmenet megállt, a koporsót a kriptából kihozták, a díszőrség kivont karddal mellé állt, majd a nyíregyházi dalárda éneke után Görömbey Péter református esperes tartotta meg ünnepi beszédét. Három ágyúlövés hangjára a vármegye tisztviselői, majd a Vay család tagjai vitték a koporsót a szépen feldíszített Tulipán úton a síremlékig, s az ott felállított ravatalra helyezték. Itt Tóth János államtitkár a kormány nevében rövid beszéd kíséretében adta át a síremléket a Szabolcs vármegyét képviselő alispánnak. A kormány koszorújának elhelyezése után Mikecz Dezső szintén rövid beszédben vette át a sírhelyet, fogadalmat téve annak méltó őrzéséről, gondozásáról, majd letette a vármegye ezüst koszorúját az emlékműre. Mikecz Dezső beszéde után Zoltán Elek a főrendiház, Kállay Lipót a képviselőház nevében helyezett el koszorút. A különböző egyesületek, testületek, küldöttségek koszorúi után br. Vay Elemér a család nevében emlékezett a nagyszerű ősre. Molnár Mihály református lelkész mondott ezután imát, s a dalárda éneke közben a család tagjai vitték le a koszorúkkal borított koporsót az emlékmű alatti sírboltba. Három ágyúlövés jelezte az ünnepség végét, majd gr. Vay Ádám látta vendégül a kastély falai között a megjelenteket, akik a délutáni vonattal utaztak cl a községből 5 . A vármegye, a nyírbogdányi és nyírbátori választókerületek ezüst koszorúit örök megőrzés érdekében a vármegyei múzeumba helyezték el; e koszorúkat a megye koszorújának díszpámájával ma az utód Jósa András Múzeumban őrizzük. (4-5. kép) Két nap múlva, november 17-én Komáromi Gyula vajai községi bíró az alispáni hivatalba küldte a koszorúkról levett 18 db szalagot, melyet másnap az alispán átadott dr. Jósa András múzeumigazgatónak. Hiányosan ugyan, de ezeket a szalagokat is őrizzük. (6. kép) Mindezek után a vármegye számára már csak egy dolog maradt: a köszönetnyilvánítás és az elszámolás. Ezekre az 1906. december 29-én tartott rendkívüli közgyűlésen került sor, ahol az alispán által beterjesztett elszámolást, mely szerint az ünnepség 3564 korona 16 fillérbe került, s ezt részben a vármegyei székház alapból, részben a rendelkezési alapból fedezték, a közgyűlés elfogadta, s elhatározta, hogy a gyászünnepen elhangzott beszédeket összegyűjtve az utókor számára kinyomtatják 6 . Ezt az összeget a számvevőségi vizsgálat is jóváhagyta, nem úgy a belügyminiszter, aki leiratában kifogasolta, hogy a vármegyeház építési alapjának más a rendeltetése, ahhoz a vajai ünnepségnek semmi köze, az abból történt kifizetéseket nem engedélyezi. A vármegye sem sokáig maradt adós a válasszal, kifejtve, hogy neki a finanszírozásra más alap nem állt a rendelkezésére, egyébként sem volt lehetőség az idő rövidsége miatt az államhoz fordulni támogatásért, de ha már itt tartunk, Vay Ádám temetése tulajdonképpen állami ünnep volt, így a belügyminiszter vagy beleegyezik a vármegye döntésébe, vagy az államkincstár térítse meg a költségeket. Erre a 5 Nyv. 1906. nov. 18. 1-3. o. 6 SzSzBMÖL. jkv. 24148/1906.
