Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: A rákóczifalviak Rákóczi-tudata
A rákóczifalviak Rákóczi-tudata Szabó István 1975-ben, Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójára készülve felmérést végeztünk a Szolnok közeli Rákóczifalván azzal a céllal, hogy megtudjuk, milyen kép él a „Rákócziak" ismeretében, milyen mértékben meghatározó a község lakosainak tudatában lakóhelyük névadójának történelmi szerepe. Mit jelent ez a név a község lakói számára? Hiszen naponta kimondják, használják, a hétköznapi beszédben a falut csak „Rákóczi"-nak, az ott lakókat pedig „rákócziaknak" nevezik. Gondolnak-e néha a névadóra? Tudnak-e róla bővebbet, többet, mint más településeken? 1 Statisztikai adatok szerint „vitézlő fejedelmünk" nevét Magyarországon mindössze két önálló település viseli és mindkettő Szolnok megyében található. Egy olyan megyében, amelyik csak igen laza szálakkal kötődik e történelmünket meghatározó famíliához. Rákóczifalvárói, illetve az 1950-ben belőle kiszakadó és ugyancsak önálló községgé vált Rákócziújfaluról van szó. A községek már pusztán azért is figyelmet érdemelnek, mert hazánkban azoknak a ritka településeknek a sorába tartoznak, amelyek maguk választottak maguknak nevet, jócskán eltérve így attól az általános és megszokott névadási gyakorlattól, ami ennek éppen a fordítottja: mikor is a családok veszik fel származási helyük nevét. Esetünkben viszont már a település (települések) megszületésének pillanatában fordítottan működik a névadási mechanizmus: 1882-ben egy új alakulatú település, Rákóczifalva némi halvány történeti kapcsolódásra való hivatkozással kap számára kijelölt, kiválasztott nevet, éspedig akkor, amikor még érvényben van a névadó kitagadása, kultuszának valamennyi császárikirályi tilalma, amikor még a fejedelmet - hogy mai szóhasználattal éljünk - nem „rehabilitálták". 2 A névválasztás természetesen nem a sok helyről ideszármazott és itt többnyire cseléddé lett lakosság akaratából történt, hanem úgy, hogy a település szervezői engedelmeskedve a korszellem parancsának, lelkesen csatlakoztak a bujdosó fejedelmet az 1870-1890-es években méltó helyére emelni akarókhoz. Oroszlánrésze volt a fejedelem kultuszának élesztcsében Thaly Kálmán romantikus töltésű történeti munkáinak, hatalmas szervezőkészségének, s nem utolsó sorban az általa felfedezett és népszerűsített kuruc költészetnek. Egymaga azonban nem indíthatott volna országos mozgalmat. Törekvése a korigényekkel is találkozott: az emigrációban élő Kossuth és a szintén száműzött Rákóczi alakja párhuzamba állítható volt, s éppen megfelelt az ellenzékinek látszani akaró vezető rétegek igényeinek. Ez a szellem munkált az új község elkeresztelésekor, s nem a lakosság hagyományai vagy törekvései döntöttek. Annál is inkább, mert mint alább bemutatjuk, maguk a lakosok is itt találkoztak először ilyen határozottan Rákóczi nevével, itt tudhatták meg ki is volt az aki nevet adott nekik. Ezért úgy véltük, hogy a lakosok Rákóczi hagyományait csak 1882-től: vagyis a névadástól, a benépesüléstől datálhatjuk. Ennek érdekében jártuk alaposabban körbe a „kirívó" névadás körülményeit is melynek során a következők derültek ki. 1 SZABÓ I.-SZABÓ L. 1976. 42-51. pp. 2 Csak 1906 október 20-án törölte el az országgyűlés külön törvénnyel a fejedelmet megbélyegző 1715: XLIX. t.c.-t.
