Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - H. Bathó Edit: Rákóczi és a jászok

Rákóczi és a jászok H. Bathó Edit A 150 éves török uralom megszűnése a jászok részére nem hozta meg a várva várt szabadságot. A Jászságot 1690-ben hagyták el a török csapatok, iszonyú pusztítást hagyva maguk után. A Jászföld népe azonban alig lélegzett fel a török után, máris újabb veszély fenyegette szabadságukat. Jóllehet I. Lipót császár Nagy Mátyás és Muhoray Mihály jászberényi lakosok közbenjárására 1696. november 5-én megerősítette a jászkunok kiváltságait, de közben Kollonics Lipót esztergomi érsek, az udvari kamara elnöke már az eladásukról alkudozott. A török kiűzését követően a bécsi udvar fegyverrel meghódított területnek tekintette Magyarországot és úgy gondolta, a fegyveres hódítás jogán szabadon rendelkezhet vele. A császári kincstár üres lévén, elhatározták a korona uralma alá került ún. új szerzeményű területek pénzzé tételét. Mivel IV. Béla király óta a Jászság és a két Kunság a Magyar Szent Korona tulajdonát képezte, így ezen területek is az eladandó jószágok sorába kerültek. 1702. március 22-én létre is jött az egyezség, amelynek értelmében I. Lipót császár 500.000 rhénes forintért eladta a Jászkunságot a Német Lovagrendnek. Még ugyanez év májusában mindhárom kerületben meg is történt az új földesúr beiktatása. Az eladással a jászok és kunok jobbágysorba kerültek, elveszítve korábbi kiváltságaikat és szabadságukat.

1 Az elviselhetetlen és sanyarú sors ellen 1703-ban felkelés tört ki az országban. Esze Tamás és hívei május 21-én Beregszászon, Tarpán és Váriban kibontották a II. Rákóczi Ferenctől kapott felkelés zászlait. Rákóczi ebben az időben a lengyelországi Brezánban tartózkodott, de június 16-án átlépve a magyar határt a felkelők élére állt. A végsőkig elkeseredett jászok az első között csatlakoztak Rákóczi Ferenchez. Tették ezt hazafiúi érzésből, de a szabadságharc győzelmétől remélték sorsuk jobbra fordulását is. A jászok már 1703 májusában keresték a kapcsolatot a fejedelemmel, levelet írtak neki, hogy legyen segítségükre. Rákóczi így ír erről emlékiratában: A jászok és kunok is arra hívtak fel, hogy szálljak síkra." Ez év júliusában pedig már személyesen fel is keresték, amelyről a következőket írta Rákóczi: „Nemrég bocsájtottam el a jászok és kunok követeit, kik által hozzám való hűségüket nyilvánították pártomra állani."

2 Ezidőtájt már a Jászság is mozgolódik, Szentmiklósi János jászkapitány vezetésével mintegy 300 lovas katona portyázik egészen a Tiszáig. Ez a létszám később az önkéntesek csatlakozásával mintegy 600 főre emelkedett. Rákóczi emlékirataiból tudjuk, hogy 1703 júliusában „... a Montecuccoli ezredet Pest felé szaladtában a Jászságban a nép meglepte és tökéletesen megverte."

3 Szeptember 21-én a jász seregek részt vettek Szolnok bevételében, majd az ország déli részein zajló harcokban. 1703. szeptember 29-én egy jászberényi küldöttség tiszteleg a fejedelem tokaji táborában, aki oltalomlevelet ad számukra, melyben a lovas és gyalog hadaknak megparancsolja, hogy „Jászberény lakosait se személyükben háborgatni, sem mezőn lévő javaikban, sokkal inkább templom és kerítésen belől, skólákban kárt tenni meg ne próbálják..."

4 Október 11-én Rákóczi ugyancsak Tokajból mozgósítja a Jászság lakosságát (jóllehet azok már a felhívás előtt is fegyverben álltak), s elrendeli minden fegyvert fogónak azonnali táborba szállását, s felszólítja őket a rácok elleni támadás visszaverésére. 1 FODOR F. 1942. 436-437. pp. BESEN YI V. 2004. 6. p. 2 BLÉNESSY J. é.n. 90. p. 3 BESENYI V. 2004. 6. p. 4 BLÉNESSY .1. é.n. 90-91. pp.