Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Molnár Sándor: Rákóczi-néphagyományok nyomában

mégis aránylag szívósan megmaradt, ami többek között társadalmi és földrajzi okokkal magyarázható: a sűrű településszerkezet, a falvak agrárjellege és a lakosság csekély mértékű vándorlása, egyszóval a nép, a táj és a történelmi eseményhelyek erős összekapcsolódásának köszönhetően. A gyűjteményes könyv szerkezeti felépítésének alapját a kérdőíven kiemelt témakörök adják. Tehát: dalok, versek, mesék, mondák, hiedelmek, végül kuruc és Rákóczi emlékkultusz. A dalokat tematikailag nem könnyű rendszerezni, de a szerzőpáros mégis törekedett egy hozzávetőleges csoportosításra, öt alcsoportot létrehozva. A csoportok a következők: • A kuruc küzdelmekről • Rákóczi küzdelméről és magáról a fejedelemről • A kuruc mozgalom bukásáról • A fejedelem meneküléséről és bujdosásáról szóló adatok • Emlékezések Rákóczira és a kuruc időkre Ezek közül kettőt emelnék ki: az elsőt a kuruc küzdelemről, a harmadikat a kuruc mozgalom bukásáról. E két rész rövid elemzésével szeretnék visszautalni az elején mondottakra: milyen nagy hatással voltak a népköltészetre a 19. sz. második felének irodalmi termékei. A kurucok küzdelméről szól a Kuruc dal. Ebből idézem az első versszakot: „Bercsényi híres vitéz kapitány, Sarabolja, darabolja, aki német, szaporán. Bátran ütik, mint az ebeket, Sárvár fele úgy hajítják a németet" (Vásárosnamény) Az idézet megegyezik a Thaly által közölt Bezcrédi nótája 7. szakasza első két sorával, és a 11. szakasza második és harmadik sorával, csakhogy a Ferenczi Imre-Molnár Mátyás páros változatában már Bercsényi szerepel. E variációról, s a többiről is elmondható, hogy a műköltői alkotás lerövidült, folklorizált formájával állunk szembe. Az első fő rész 3. fejezetének egyik verséről is hasonlók mondhatóak el. „Zöld erdő harmatát. Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél. Messzire bujdosom, Hazámat itthagyom, Isten vezérli dolgom." (Cégénydányád) E Cégénydányádon gyűjtött rövid forma majdnem megegyezik a Thaly által közzétett szöveggel. Azt gondolhatnánk, hogy a vers (dal) és a prózai szöveg (monda) között erős, éles határvonal húzható. Megvizsgálva a gyűjtést megállapíthatjuk, ez koránt sincs így. Az elbeszélés során sokszor megesik, hogy a prózai szövegbe hosszabb-rövidebb vers vagy daltöredéket szőnek bele, sokszor ezzel zárják le a történetet. így pl.: a „Csínom Palkó" kezdetű ismert kuruc dal egyik strófája felbukkan, a 100. oldalon közölt 34/c mondavariánsban. „Patyolat a kuruc, Úgy a felesége; Piszkos vászon a hajdú, Kura felesége." „Mikor Rákóczi katonákat sorozni járt, a gencsieknek is odaizent egy pénteki nap, hogy vasárnap ott lesz a templom előtt. A gencsiek meg akarták mutatni, hogy ők jó kurucok, azért nem várták be a sorozást, hanem mind beöltöztek katonának. Aztán a falu végén egy dombot hordtak össze: az öregek sipkájukban, az asszonyok meg a gyerekek kötővel, hordták a fődet. A dombra egy cifra sátort állítottak. Mikor aztán Rákóczi a falu felé