Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Molnár Sándor: Rákóczi-néphagyományok nyomában
Azt gondolhatnánk, hogy a kuruc szabadságharc centenáriumán a Rákóczi-név új fényt kap, de nem így történt. Ehhez hozzájárulhatott a napóleoni háborúk fenyegető réme és a nyomasztó gazdasági helyzet. Kitörést Kölcsey Ferenc jelentett, aki nem csak megérezte „Egy nemzet nemzeti életet csak akkor élhet, ha kivívja politikai szabadságát", hanem ki is fejezte ezt a gondolatát, éppen Rákóczival kapcsolatban 1817-ben a Fejedelmünk hajh c. versében. „S ledőlt országok hamvain, Egy szép hon támad fel, Mely lelket tölt, mely szívet ráz Neve zengésivel." Kölcsey után Vörösmarty és Petőfi is foglalkozott Rákóczival. Míg Vörösmarty verseiben a nemzeti hálátlanság csúcsosodik ki, Petőfinél ez csak hangulatkeltés, megalapozása az igazi költői feladatnak: Rákóczi arcképe megrajzolásának. Petőfi legismertebb verse, mely a fejedelemhez kapcsolódik a Rákóczi c. költemény, melyet 1848 áprilisában írt. Első versszaka így szól: „Hazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk, Oh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk!" Petőfi e verssel nagyban hozzájárult a Rákóczi-kultusz fokozásához. Szentté emeli a fejedelmet. A 19. század második felének magyar irodalmában nagyon sokan, sokféleképp foglalkoztak a kuruckorszak költészetével, virágzott az új történelmi romantika. Ez az időszak a historizmus fénykora. Ez más művészeti ágakra is igaz volt, pl. Arany László: „A magyar politikai költészetről" c. akadémiai székfoglalójában részletesen foglalkozik a kérdéskörrel. Még nagyobb lendületet kapott a historizált irodalmi alkotások terjedése, amikor ismét előkerült a tárogató és a kuruc dalok zenéje. Együttesen melankolikus állapotokat teremtenek. A kuruc kor költészetéről szólva megállapítható, hogy az irodalmi alkotások nagy hatást gyakoroltak a népköltészetre. Történelmi tény, hogy a nemzet bajaínak orvoslására irányuló e katonai szervezkedés során a jobbágy parasztok siettek elsőként Rákóczi zászlaja alá, akiket a bécsi gazdaságpolitika, az idegen zsoldosok kegyetlen viselkedésmódja és a birtokos nemesség pórellenes magatartása porig alázott. Bereg és Szatmár vidéke lett a bölcsője a szabadságharcnak, de sajnos a temetője is ezen országrészhez köthető. Ez ad magyarázatot arra, hogy miért ilyen gazdag e vidék kuruckori néphagyománya. Nézzük meg először, hogyan állt össze a „Fordulj kedves lovam" c. könyv anyaga, majd a „Rákóczi-néphagyományok nyomában" c. válogatás. A folklorisztikai gyűjtéseknek különböző módszerei ismertek. Ferenczi Imre és Molnár Mátyás korábbi példák alapján (pl. Szendrey Zsigmond nagyszombati gyűjtése, melyben Kodály Zoltán is közreműködött, s a Magyar Népköltészeti Gyűjtemény XIV. kötetéhez használták fel) választotta a diákok segítségével megvalósítandó gyűjtőmunkát. Ez akkoriban (1960-as évek eleje) nem ment olyan simán. A „Fordulj kedves lovam" c. könyv bevezetőjében erről az alábbiakat olvashatjuk: „Ez ügyhöz megkíséreljük megnyerni a Megyei Művelődési Osztályt. A próbálkozás eredménnyel járt". Először is elkészült egy olyan kérdőív, mely az új szemléletű folklorisztikai kutatást segíti. Az itt szereplő kérdéssor alkalmas volt arra, hogy az apró részletek feljegyzésén túl - de ezek alapján - alapvető tendenciákat állapítson meg, s az egészre érvényes következtetéseket vonjon le. A kérdőív kérdései három fő témakör köré csoportosultak: I. Milyen dalt, nótát, történetet, szólást és mesét őriz a szájhagyomány Rákóczi Ferencről és a kuruc korról? így pl.:
