Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bagi Gábor: Szolnok a Rákóczi-szabadságharcban. Egy történeti hagyomány hiánya és ami mögötte van
szökések folytán ekkorra alig 230 főre apadt. Jellemző, hogy még Heves megye tisztjei is rejtegették a szökevényeket. 47 Július közepén a munkát még nem kezdték újra. Mérnök nem jött, a sáncmester megbetegedett, csak a hajók épültek. Végül Rákóczi 25-én váratlanul Szolnokra jött udvari hadaival. Megszemlélte az erődöt, majd Esterházyval haditanácsot tartott. Rákóczi Csajághyt Károlyi alá rendelte, s meghagyta, hogy a békésiek és pestiek adóit Szolnokra fizessék. A muníció kiegészítését Egerből akarta megoldani. Rendelkezett hadmérnök küldéséről, és összeíratta Csajághy ezredét is. Összesen 223 hevesit, pestit és borsodit vettek számba, 42 elhalt és 955 szökevény mellett. Jellemzően Szentmiklósi is azt írta Károlyinak, hogy a Szolnokra küldött két zászlóalj elfogyott, alig 10-12 ember maradt, akik levélhordásra sem elegendőek. 48 Rákóczi elrendelte, hogy a Duna mellékiek és a Pest megyeiek gabonájukat Szolnokra, vagy Hatvanba vigyék, de adóztatni kezdték a közeli csongrádi helyeket is. Ám Szentmiklósi augusztus 6-án Károlyinak új bajokról irt: egy pék sincs a várban, így asszonyokkal süttet, de ezek csak elrontják a kenyeret. 200-nál több a beteg is, akikhez orvos kellene. A híd végi sáncot (a Tisza túlpartján?) megcsináltatta, most a vár belső földjét egyengeti. Az elkezdett bástyát az ottani pattantyússal talán fel lehet építeni, aki ezt vállalja is, mivel most még az ágyúkat sem lehet oda felhúzni. 49 Rákóczi augusztus közepén La Fonót hadmérnököt küldte Csajághyhoz, s meghagyta, hogy a munkásokat aratás lévén küldesse haza, s a munkát Pest megye 1000 tallérjából folytassa. A munkások visszahívását Csajághy a hó végén javasolta, mivel betegségek miatt az őrségből néha alig 100 hajdút lehetett munkára fogni. Kért 3 pattantyúst is Egerből, mert mind betegek, akárcsak a hadmérnök. A munka lassan ment, hiányzott a pénz, a hajdúság zúgolódott, szökdösött. A hadmérnök betegen akart elmenni, de erővel tartották vissza.-"* 0 Augusztusban a kuruc hadvezetés az utolsó erőforrásokat is mozgósítani kívánta, de a haderő már nagyon lecsökkent. 13-án Rákóczi azt írta, hogy a pestis és a „bódulás" miatt a had tönkrement, s Máriássy csapatain kívül talán 500 hajdúja és 500 lovasa van. Kassát alig 300 ember őrzi, a Tisza átkelőinek védelmére gondolni nem lehet. 51 Szeptemberre a Három Város is kimerült, mire Csajághy munkára fogott hajdúi bérét hajtotta be rajtuk. A katonák azonban újra szökdöstek. Az őrséget a Jászságból próbálta szaporítani, de nem sok sikerrel. 22-én Csajághy panaszolta, hogy a szüret miatt eloszlott körösi és kecskeméti hajdúk kézre kerítéséhez katonák kellenének, mert az itteniek erre alkalmatlanok. Kérte Károlyitól a pesti, hevesi és borsodi hajdúk összegyűjtését is. A szolnoki Katonaváros (elővár) építéséhez két hét múlva akart hozzá kezdeni, ahová árkot és palánkot tervezett. 52 Szolnok ostroma és eleste 1710 októberében Érsekújvár szeptember 24-i eleste nyomán Pálffy János hadai három irányból kezdtek hadmüveleteket a kurucok ellen. Északon Damian Virmond altábornagy a Szepesség és Csetnek felől indult meg, Peter Viard körülzárta Jászót, majd a Mátraalján átvonulva megszállta a Hegyalját. Végezetül Jakob Josef Cusani lovassági tábornok mintegy 10000 emberrel Hévizgyörk felől indult Szolnok alá. Rákóczit a támadás ténye nem lepte meg, gyorsasága 47 AR. VI. 555. p., BÁNKÚTI I. 1996. II. 821-822. pp., 834-835. pp., 840-841. pp. 48 AR. III. 137-139. pp., 285-287. pp., 290-291. pp., 464. p., BÁNKÚTI 1. 1996. II. 825., 841-842. pp., 871. p. 49 AR. III. 470. p., BÁNKÚTI I. 1996. II. 876., 881-883. pp. 50 AR. III. 494. p., BÁNKÚTI I. 1996. II. 891-894. pp. Nem tudni, hogy ekkor miféle járvány volt a várban. A Jászságban a pestis 1709 őszén ütött ki, de még a következő év tavaszán is jelen volt néhány településen. Ugyanakkor több helyen 1710 őszén újra felbukkant. 51 AR. III. 149. p. 52 AR. III. 160-163. pp., BALANYI B. 1979. 145. p., BÁNKÚTI I. 1996. II. 896-898. pp.
