Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Korszerű történettudomány és a múzeumok

évi ünnepségekről szóló híradó felvételeket játszó monitor előtt a szomszéd országokból jött látogatók randevúztak. A kiállításhoz a szabadságharc történetét új megközelítésben tárgyaló nemzetközi konferencia kapcsolódott.

11 Ha a múzeumok és a történelem közös kérdéseit is érintő hatalmas szakirodalmat próbáljuk áttekinteni, két felismeréssel számolhatunk. A múzeumokkal foglalkozó utóbbi tíztizenöt év szakirodalma mennyiségében hatalmas. Nyilvánvaló: lényegi, alapvető változás történik a világ múzeumai körül. Ahogy a történetismeret, módszer, szemlélet is átalakult egy évszázad alatt, a múzeum sem az ma már a történettudomány számára, aminek a 19. század szánta és felépítette. Általánosító érvényű az osztrák muzeológusok St. Pöltenben 1997 őszén megrendezett konferenciájának éles kérdése: „Mi ma a múzeum? Raktár, művelődési intézmény vagy turistaattrakció? Az új kihívásokra adott válaszokkal pedig megsokszorozódtak a problémák. Vitathatatlan: a múzeumok szakemberei jobban ismerik ezt a szakirodalmat, és végkonklúziójával is jobban tisztában vannak, mint a kívülálló történész. Nem is beszélve a magyarországi körülményekről. Új elvárások, új szakágazatok, új fogalmak jelentek meg; a korábban gyűjtőkör, szakágazat szerint differenciálódott múzeumokat új fogalmi rendszerbe illesztő meghatározások követik: közönségbarát múzeum, múzeum hermeneutika, antropologizált múzeum, a múzeum, mint szekularizált templom, - hogy csak néhány kiragadott példát említsek. Ezek a fogalmak súlyos történeti kérdéseket rejtenek magukban. Sőt a múzeumtudomány elméletének is alig van olyan szakágazata, amelyik ne érintkezne a történettudomány újabb törekvéseivel. Ilyen például a múzeum-történet újszerű megközelítése, a múzeumszociológia, a tárgyak sokrétű történetiségének, főleg pedig a tér és idő dimenzióinak megjelenítése a kiállító területen. Ahogy ma már nincs régi értelemben vett politikatörténész, gazdaságtörténész, vagy művelődéstörténész, úgy a múzeumok szakember-gárdáit sem a régi polihisztorok vagy az egytémájú tudósok, hanem speciálisan képzett szakértők alkotják. A múzeum és a történetírás közös közegben, az egyetemes tudomány közegében mozog. Legalább is a világban egy laza, kölcsönösen egymásra utalt interdiszciplináris műhelyt alkotnak. A múzeumok és a történettudomány közös kérdése a történeti emlékhelyek ügye. Az álláspontok erősen megoszlanak. Erdemesek-e a történeti emlékhelyek arra, hogy korszerűen megőrizze és óvja őket az utókor? Vagy ellenkezőleg, megérettek a felszámolásra? Mondván, a történeti emlékhely elavult hagyomány, kihalnak, akik őrzik és értik, fenntartása drága. Az osztrák tudomány külön programban foglalkozott a történelmi emlékezet intézményeivel és a társadalmi identitás kérdésével. Lényegében a múzeum helyzetét és felelősségét a levéltáréval és a könyvtáréval azonosnak tekintette. Azonosak abban is, hogy mindhármat sújtja az emlékezetvesztés. De mindhárom nagy lehetőségekkel rendelkezik a társadalom múlthoz való viszonyának revitalizálásában, sőt a turisztika különböző ágazatait sem hagyja érintetlenül. Ebben rejlik felelőssége.

13 Úgy tudom, hogy magyar történészek vagy levéltárosok ebbe a munkába nem kapcsolódtak be. Az emlékhelyek hagyományos ápolása nem szakadt meg, bár egyre több anyagi és szubjektív nehézség terheli fenntartásukat. Az már nyilvánvaló, hogy a határokon is átívelő múzeumi kapcsolatokban a történettudomány egyszerre lehet kezdeményező és nyertes. A határokon átnyúló múzeumszervezés biztató eredményeket ért cl. A kölcsönös megismerést segítik és a szomszédos országok s a hazai történettudomány számára egyaránt jelentős információkkal szolgálnak. 11 BUZÁSI E. 2003. - A Rákócziak dicső kora. 2003., - A Rákóczi-szabadságharc és Közép-Európa. 2003. 327. p., 423. p. 12 WELLMANN N. Neues Museum Nr. 2/1997. 1998. 62. p. 13 Speicher des Gedächtnisses, Bibliotheken, Museen, Archive. 2000-2001.