Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Gyulai Éva: Bocskai címeradományai - Ikonográfia és társadalom
9. kép Miklós Mihály címere Siebmacher DVD alapján feltűnik, emblémaként I. Ferdinánd és II. (I.) Rudolf reprezentációjában is használatos, fontos morális tartalmat hordoz, hiszen az éberséget, az őrséget, a másokra való vigyázást, sőt a török elleni harcot, a feljebbvalóknak a gyengébbek iránti óvó gondoskodását fejezi ki. Miklós Mihály címere egyéb művelődéstörténeti vonatkozásban is érdemes a figyelemre, mivel az őrdaru három sziklából kinövő fehér, illetve vörös szegfűszeg-virág (rapes in altum enata très cariofili albi et rubri coloris flores producere) között áll, s a szegfűszeg, ellentétben a liliommal és a rózsával, ritka növény a magyarországi heraldikában. Igen sajnáljuk, hogy a címerképet csak a leírásból ismerjük, hiszen a szegfűszeget (latinul: gariofilum/cariofilum, Syzygium aromaticum) bimbósan, és nem virágjában szárítják hazájában, Indonéziában, s így lesz belőle átható illatú fűszer, amely egyébként a kora újkori kulináriában is népszerű fűszernövény volt. A címerleírások nemcsak ikonográfiájukkal, hanem egyéb adataikkal is fontos társadalom- és művelődéstörténeti források. Az adományos katonák megnevezésénél gyakran szerepel, hogy ki az a kapitány, hadnagy, aki alatt szolgálnak, sokszor az is, milyen minőségben. így az oklevelekben szerepel Dessőffy János hajdúkapitány, böényi Nagy Márton és a híres Fekete Péter kapitányok, Balogh Mihály hadnagy, Csomaközi András, Elek János kapitányok. Az adományosok között a legtöbb a hajdú, egyikük mezei hadnagy, de kapott címert a borosjenői vár rác hadnagya és a huszti várnagy is, vagyis a tiszti karból is többen nyertek címert. Ha a katonák származási helyét nézzük, legtöbben a hajdúvárosokból származnak, mint Hadház, Bajon (vagy Bajom, itt várkastély is volt), Sáránd, Nagyrábé, de a zempléni Tiszabőcsről és a szabolcsi Panyoláról is van adományos. Legnagyobb számban természetesen bihari helységek szerepelnek, az említetteken kívül: Földes (szabó), Lecsmer, Köleséi", Csatár, Pályújlak, Székelyhíd, Belényes, Kaszaperek, illetve a borsodi Bogács. Az Alföldről Makó, Cegléd, Maklár, Orosháza, az Erdélyi Fejedelemséghez tartozó területekről Máramarossziget, Torockó, Déva, vagy az Alsó-Fehér vármegyei Alvinc. A borosjenői várban két katonát is megnemesít Bocskai, láttuk, hogy a várőrség jogi státusa, akárcsak a váradi katonáké, egyébként is kiváltságot biztosított az itteni, főként szerb és balkáni származású katonáknak. Távolabbról csak losonci származású katonát találtunk, illetve egy győrit, György deák győri lakost, 37 de ő már Báthori Andrásnál is szolgált, így nem Bocskai alatt került távol szülőhelyétől. A nemesként armálist nyert György deák címere egyébként a kulturális és mentalitásbeli különbségre is rámutat, hiszen címere vörössel és kékkel vágott, felső mezejében tőrt tartó növekvő arany oroszlánnal, ez még beleillik az erdélyi militáns heraldika 37 Kassa, 1616. jún. 26. E 3.12 sz.
