Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Gyulai Éva: Bocskai címeradományai - Ikonográfia és társadalom
tüntette ki magát Bocskai oldalán (contra temerarios Caesareae majestatis exercitus pro salute et incolumitate patriae eiusque antiqua libertate restauranda armis necessariis prosperrime suscepti). Bár a prédikátor csak a második helyen szerepel, a címerkép müveit alattvalókra utal, hiszen a szokásos militarizált szimbólumokkal szemben a klasszikus heraldikai címerállat, a Szapolyai-címerböl is jól ismert egyszarvú jelenik meg benne, ráadásul a ritkának számító vörös mezőben és növekvő formában (és a megszokott „természetes színében", hiszen a kor embere rengeteg egyszarvúval találkozhatott élete során!). Az adományos, a harcoló katona jelképe csak az oromdíszben tűnik fel a kardot tartó félkar heraldikai közhelyével. 24 Hadsereg és katonák Láttuk, hogy az udvari, familiárisi szolgálat is elválaszthatatlan volt a katonai státustól, s nem csodálható, hogy azok, akiket Bocskai beemelt a rendi kiváltságok falai közé, legnagyobb részt katonai szolgálattal érték el társadalmi emelkedésüket, hiszen uralkodói státusát is hadseregével vívta ki magának Bocskai. Ezért nem csodálhatjuk, hogy a 40 címerből 9 gyalogos katonát, 9 pedig lovas harcost ábrázol, ez az összes címer 45%-a, vagyis a címernyerő a maga valóságában majdnem a címerképek felén megjelenik. A törökkori magyar heraldika sajátossága a félkar túlsúlya a címereken, amely „pars pro toto" szintén magát a vitézt ábrázolja, általában páncélban s kezében fegyverrel, mellyel szinte mindig török fejet szúr át. Bocskai címeradományai között 10 félkar-címert találunk, ha ezt a katonaábrázolásokhoz hozzáadjuk, az összes címer 70%-a a címernyerő fegyveres katonát idézi fel. A 40 címerből 12-őn jelenik meg a török fej, vagyis minden harmadik címerképen feltűnik, ami, ha törököt mint szövetségest tekintjük, több, mint különös, gondoljunk csak az említett címerképre, ahol a katona pajzsán és a kezében is megjelenik a véres fej mint hadizsákmány. Csupán egyetlen címeren jelenik meg a valódi ellenség, a császári katona, az Ersokapátiba való Bogácsi-Szabó János jelvényén, aki a diószegi csatában is részt vett, s vitézségéért páncélos és vaskesztyűs, karddal sújtó félkart kap címerébe, a földön pedig egy vallon katona véres, „frissen" levágott feje hever (ami a heraldikában véreset, vértől csöpögőt jelent), a levágott fejen loboncos haj (brachium humánum ferrea chiroteca indutum, nudato gladio sursum perrecto caput Valonicum capillis hirsutis, sanguine distillenti recenter amputatum). 25 Nem kerülheti el figyelmünket, hogy a vallon katona jellemzőjeként hosszú gondozatlan haját festik meg (capillis hirsutis), gondoljunk csak az osztrákok „labanc" gúnynevére. A kar egy esetben pedig nem emberi fejet, hanem vértől csöpögő szívet szúr át (ensem nudum cordi humano sanguine distillanti infixum), ami talán egy valóban megtörtént hőstettre utal. 26 A gyalogos katonákat általában teljes alakban, ritkábban félig, vagyis növekvő helyzetben ábrázolják a címerképek, legtöbbször vörös mentét és nadrágot, sárga vagy karmazsinszínű csizmát és tollas magyar kalapot vagy sisakot viselnek, ezek dísze általában strucctoll, de sas- és fácántoll is szerepel a miniatúrákon. Fegyverük kard, néha kifejezetten szablya, illetve tőr, de többször van buzogányuk is, igaz, kardjuk mellett, kiegészítő fegyverként, és néha a nyílvessző is megjelenik. A 40 címerből csak 3 címerképen (!) nem jelenik meg fegyver, vagyis a címerek 92%-án figyelhetjük meg valamilyen fegyver ábrázolását. Szinte mindig van mell- és karpáncél a katonákon. 24 Scutum erectum rubei coloris cuius in fundo sive area campus viridis ex quo monoceros médius naturalis suo colore depictus, anterioribus duobus pedibus sursum erectus eminere conspicitur ... galea militaris clausa, quam contegit diadema Regium deauratum gemmis atque unionibus exornatum, super quo brachium humanuni est position pugionemque nudum tenens visitur. 25 Kassa, 1606JÚ1. 18. E 3.35 sz. 26 Hathaza-i Merges Márton, Deseőffy János kapitány alatt szolgáló katona. Kassa, 1606. szept. 8. E 3.43. sz.
