Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 6. (Budapest, 2006)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Gyulai Éva: Bocskai címeradományai - Ikonográfia és társadalom

Bocskai címeradományai Ikonográfia és társadalom

1 Gyulai Éva Erdélyi Királyi Könyvek Bocskai államszervezése és hadvezetése históriai kutatásának van egy olyan forráscsoportja, mégpedig a címeresleveleké, amely főként kampányidőszakban kerül előtérbe, s a 400. évforduló is ilyennek számít, akkor is inkább illusztratív jelleggel. A kiállítások és könyvek ugyanis nem jelenhetnek meg képi illusztrációk nélkül, a kiállításokon a tárgyakat, a könyvekben a szöveget kísérhetik és magyarázhatják, nem egyszer azonban inkább csak az esztétika és nem a történettudomány szempontjait figyelembe véve. A történeti ikonográfia és a többi kapcsolódó segédtudomány is csak lassan lép túl az illusztratív funkción az újkori történettudományban, pedig azok a források, amelyek feltárásában és értelmezésében ezek nélkülözhetetlenek, a „nagy" történettudományhoz, annak olyan meghatározó ágaihoz mint a társadalom- vagy a hadtörténet, illetve az egyre népszerűbb mentalitástörténet is fontos adatokkal, sőt módszerekkel szolgálhatnak. A Bocskai István fejedelem által kiadott armálisok heraldikai és társadalmi kérdéseivel korábban már behatóan foglalkozott a Calamus dr. álnéven publikált szerző a Turulban,

2 vizsgálata középpontjába a hajdúk társadalmának rangemelését állította, kutatásaiba bevonva az alapvető heraldikai és diplomatikai forrásokat, így a kancelláriai másolati könyvekbe, az ún. Királyi Könyvekbe bevezetett armálisszövegeket is, de számos eredeti címcreslevelet is feltárt, nem egyet a címernycrőtől leszármazott családok tulajdonában. A szerző kb. 225 Bocskai-armálist vont be kutatásaiba, s ezek megerősítették a 17. századi erdélyi és felső-magyarországi társadalom militarizált jellegét, hiszen az alig egy év leforgása alatt, 1605 végétől 1606 december végéig kiadott armálisok döntő hányada katonát nemesít és lát el címerrel, e felől egyébként a címerképek sem hagynak kétséget, hiszen nagyrészük militáris vonatkozású. Kutatásom jelenlegi állása szerint nem terjed ki az összes - sokféle forrásból ismert Bocskai-armálisra, azok száma, melyekre a szakirodalomban hivatkoztak, 250 körül mozoghat. Csak azokkal foglalkozom behatóbban, melyeket Bocskai - főként kassai kancelláriáján - bevezettek a kancelláriai másolati könyvekbe, mégpedig az erdélyi fejedelmek kiadványait tartalmazó prothocollumok sorozatába. Ezeket a jegyzőkönyvet szintén Királyi Könyveknek (Libri Regii) nevezték már a 16. század végén is, igaz, mind Szapolyai János, mind fia, János Zsigmond királynak tekintette magát, az utóbbit, II. Jánost választott királynak nevezik pecsétjein és oklevelein. Utódjaik azonban fejedelmek voltak, ennek ellenére jegyzőkönyvek megmaradtak (Erdélyi) Királyi Könyveknek. A kalandos sorsú kancelláriai jegyzőkönyvek a 19. század végén a Magyar Országos Levéltárba kerültek, s a Magyar Királyi Könyvekhez hasonlóan elektronikus formában is megjelentek. Bocskai címeradományai előbb CD-n,

3 majd a teljes forrásanyag - javított változatban - DVD-n.

4 1 Készült az OTKA T 46637 sz. pályázat támogatásával. 2 Calamus 1907/1934. 3 Erdélyi Királyi Könyvek I. CD (2003). 4 Erdélyi Királyi Könyvek DVD (2005).