Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)
tett kelengyéjéből. 2,2 Tomposné Sárkány Mária tájékoztatása alapján Kudla Erzsébetnek 4 rend (4 sorozat/garnitúra) hozománya volt. csupa finom vászonnemű: ágyneműk, amelyekből az említett néhány darab a múzeumba került, továbbá fürdő fehérneműk, pl. damaszt törülközők (Bil'innből talán), konyharuhák, házi fehérneműk, mint pl. tésztás zsákok, edénytörlők stb. Ezek alkották a menyasszony szűkebb értelemben vett kelengyéjét. Nyilvánvalóan kiegészítették ezt asztalneműk (abrosz, szalvéta), ágyneműk: matracok, paplanok/dunyhák, párnák, továbbá testi fehérnemű (ingek, alsónadrágok, harisnyák) és hálóholmi s egyéb lakástextíliák is. 213 A bekerült darabok azt bizonyítják, hogy mindegvik generáció textilanyaga megfelelt a polgári elvárásoknak. Felsőruházatuk jellegéről csak a rendelkezésünkre álló fényképek alapján tájékozódhatunk, amelyek megerősítik a család polgári életkörülményeiről és színvonaláról alkotott ismereteinket. Egyedül Broschek Annán látunk főkötős-vállkendős német népviseletet, amelynek kockás szövetruhája maga is a polgárosodás jeleit mutatja ezen. Egy másik „viscletes" fotóról szeretnék még említést tenni, amely a fiatal Kudla Erzsébetről készült Ltihacovicén, 214 ahol üdült. Az úri közönség szívesen nyaralt ezeken a gyönyörű fekvésű, jó levegőjű hegyi gyógyfürdőtelepeken, s „szerves" tartozéka volt időtöltésüknek a környék népviseletében fotóztatni magukat. Kudla Erzsébet szlovák népviseletben 215 pózol a fényképész lencséje előtt, helyszíni környezetben, konstruált népies jelenetbe állítva. Jól dokumentálja ez a felvétel, hogy a Kudla család az ilyen típusú életviteli sajátosságok szintjén is követte a korszakos polgári elvárásokat. Mindemiapi életük, háztartásszervezésük mikéntjére a tárgyak és a szóbeli közlések (döntően Tomposné megfigyelései. Városi Rózsával történt beszélgetései) adnak választ. Ezek alapján összegezve elmondható, hogy szinte aggályosan precíz, majdnem az anyagiasságig takarékos, praktikus háztartást vezettek anya és lánya egyaránt, nemzedékeken át öröklődő tapasztalatokat továbbhagyományozva. 216 Ez talán még a közismerten racionális polgári életfonna szabályain is túltett, 217 amelyekről korabeli háztartási tanácsadók, szépirodalmi leírások, jelenkori társadalomtörténeti kutatások mind megemlékeznek. A bevételek 212 Kudla Erzsébet textildarabjain (kis- és nagypárna- s paplanhuzat) hímzett „Erzsi" felirat volt, Városi Rózsa ágyfehérneműjén pedig „Rózsika", díszzsebkendőjén R monogram. Minden textilneműjére rózsa motívumot is hímeztek. Nevének különös szeretete nyilvánult meg abban is, hogy rendre rózsa mintás edényeket, terítékdarabokat választott magának. (Tomposné Sárkány Mária szíves közlése.) - Ezeken kívül egy „BA" (Broschek Anna) monogramos hímzett lenvászon abroszt (nyilván wildenschwerti), egy kalotaszegi hímzett terítőt és 2 lenvászon futót kaptunk ajándékba. 213 Ezeket jól részletezi, felsorolja, leírja többek között a Jegyesek könyve, 1928-ból. 214 Morvaország legnagyobb, egész Csehország legjelentősebb fürdőhelye, 11 gyógyító ásványvíz-forrással (egy brünni orvos 1669-ben írta le ezeket a forrásokat először). A fürdőtelep intenzív kiépítése a 19. sz. végén kezdődött (akkoriban a magyar Serényi grófok tulajdonában volt), üdülőházait a környék parasztházainak stílusában építették. A régi várkastély és várkápolna a telep déli részén található. Jellegzetes morva-szlovák és morva-vlach viselet jellemzi a tájegységet. SZOMBATHY V. 1976. 535-536. pp. 215 A viselet közelebbről a pöstyéni (Piest'any) szlovák viselettel (Nyugat-Szlovákia) mutat rokonságot, amit leginkább a jellegzetes, előhajat is fedő csipke főkötő és kézi hímzésű (eredetileg sárga-piros színösszeállítású) ing bizonyít. (Pöstyén a Vág síkságán található világhírű gyógyfürdő, múzeuma a Pöstyén környéki népviselet gazdag anyagát mutatja be.) Hasonló, Garamvezekényből származó ruhával a Néprajzi Múzeum is rendelkezik. Lachner Mónika szíves tájékoztatása, amit ezúton köszönök meg neki. Analógiák felkutatásában Oka Ildikó volt segítségemre, neki szintén nagyon köszönöm. Eszerint Heide Nixdorff: Europäische Volkstrachten I. Tschechoslowakei (West)-Berlin 1977. kötetében a XXV. Tafel (színes) 229. számú képe a főkötővel, a 230232. képek az. inggel, a 235. kép a mellénnyel mutat azonosságot, míg a 236. sz. kép a (gyári) övszalagra jó analógia. Különösen az ing jellegzetes, ezt a típust csak Nagyszombat környékén hordják. A kötény Jarmila Pátkova: L udovi odev v okoli Tmavi D. Lopasov O. R. 1920. kötetében a 62. p. 51. képével (a Pozsony/ Bratislava feletti Báhony Báhon-ból 1900 körűiről származó kötény) mutat rokonságot (fekete alapon zölt lyuk- és laposhímzés, itt többsorosan), s közel azonos a 227. p. 179. képével. A szoknya valószínűleg máshonnan szerzett kiegészítő darab - vagyis az öltözet egyfajta fotózásra szánt konstrukció. 216 Városi Rózsa önálló háztartást már csak édesanyja halála után vezetett. 217 Ez náluk nemzedékeken keresztül még foglalkozás választásukban (gyakorlati-reál területek) is megnyilvánult.
