Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Forró Katalin: Az I. világháborús emlékmű felavatása Vácott

Az I. világháborús emlékmű felavatása Vácott Forró Katalin 1933. október 15-én - a korabeli sajtó szerint - „kora tavaszi"

1 reggelre ébredtek a váciak. Az égiek kegyesek voltak, az előző napok szakadatlan esőzésének vége szakadt, s napsütésben rakodták ki a „székek, padok százait" a rendezők készülődve a nagy eseményre, a régóta várt első világháborús emlékmű felavatására. Az eseményekről részletesen beszámolt a korabeli sajtó. A Dercsényi Dezső szerkesztette Váci Hírlap négy oldalon tudósított az avatásról. Nemcsak ebből a részletes, az avatási beszédeket is tartalmazó cikkből rekonstruálhatjuk a két világháború közötti időszak talán legnagyobb, legmonumentálisabb városi eseményének lefolyását, szerencsénkre Heks Jenő fotósorozata is segítségünkre lehet ebben. A mintegy 45 képből álló sorozat

2 az avatási ünnepség majd mindegyik mozzanatát dokumentálja. Nem az. újság számára készült - hiszen ekkor még nem jelent meg kép a helyi sajtóban - hanem a már akkor működő múzeum gyűjteményébe szánták, s nem illusztratív, hanem dokumentatív céllal. Egy hosszú folyamat végére értek ezen az. októberi vasárnapon, hiszen csaknem kilenc év telt el azóta, hogy megjelent az. első felhívás az. első világháború váci áldozatainak emlékére állítandó emlékműről

3

. Igen hosszú ez az idő, különösen, ha meggondoljuk, hogy a szabadságharc emlékére emelt honvédem lékműre 1 867-ben kezdték csak meg a gyűjtést, s a következő év nyarán, 1868. július 19-én már fel is avatták

4

. Ebben az esetben azonban minden sokkal lassabban ment. A nemzeti emlékművek a nemzeti identitás szimbólumaiként a kulturális emlékezet őrzői-. A hősök emlékének megörökítéséről már a háború idején törvény született. Az 1917/VI1E törvénycikk rendelkezett arról, hogy „őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében."

6 Az emlékmüvek felállításának részletes szabályait belügyminiszteri rendelet rögzítette. A 7283/eln. 1917. B.M. sz. r. szerint az emlékezés elsősorban azt a célt szolgálja, hogy az utókor a hősök példájából „buzdítást merítsen az önfeláldozásra és a hazaszeretetre"

7

. A hősöket név szerint kellett megörökíteni. A kisebb településeknek „emléktáblán", a vagyonosabbaknak „monumentális műemléken", „de mindenesetre méltó módon és minden egyszerűsége mellett is nemes művészi kivitelben kell" emléket állítani a hősöknek. Előbb a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, majd ennek feloszlatása után előbb a Hősi Emlékműtervek Bíráló Bizottsága, végül a Képző és Iparművészek Országos Gazdasági Szövetsége engedélyével és iránymutatásával állíthatták az emlékműveket a települések. Vác városvezetése 1924-ben vetette fel először az emlékmű állításának tervéi. Az első nehézséget a felállítandó emlékmű helyének kiválasztása jelentette. A városvezetés konszen1 Váci Hírlap, 1933. október 22. 2 A sorozat kiegészül az. első világháborús hősök emléktáblájának felavatásáról készült képekkel, így mintegy 69 képet készített az amatőr fotós. 3 Váci Hírlap, 1924. november 9. A MANSZ rendezett ünnepélyt a városházán, majd urnagyűjtést a „hősök emlékszobra" felállítására. 4 Tragor Ignác: Vác lörténete 1848-49-ben, Vác. 5 Részletcsen: SINKÓ K. 1991, HELLER Á. 2000. 6 Magyar törvénytár, 1917. évi törvénycikkek Budapest, 1918. 25. p. 7 Uo. "