Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Szabó István: Szolnoki hadifoglyok, szolnoki hadirajzoló

Ök a szerencsések. De az egykori Fényes Adolf tanítvány, Germany Elemér 1916-ban hal hősi halált, az ígéretes karrier előtt álló Szirt Oszkárt pedig 1914-es bevonulása után, novemberben már sérültként hozzák a szerb harctérről a Szent-István kórházba, ahonnan 1915 februárjában már a Kárpátokban folyó harcokban vesz részt, mit zászlós-segédparancsnok. Innen betegsége miatt ismét kórházba kerül, majd felgyógyulása után az orosz fronton harcolt tovább. 1915 októberében Kún László tábori lelkész az alábbi levelet juttatja Szirt Oszkár családjához: „Igen Tisztelt Uram! ...Szirt Oszkár ezredbeli hadnagy bajtársunk f. év július 21-én esett el. Ezredünk akkor a Búgon kísérelt meg átkelést. Ez sikerrel is járt, de a túlsó parton nagy orosz erők ellentámadásba mentek át, mely elől kénytelenek voltunk eredeti állásunkba, a Búg innenső partjára visszajönni. Ez alkalommal Szirt hadnagy azt a parancsot kapta, hogy századával egy felvételi állást foglaljon el, mely által az. orosz ellentámadást feltartóztassa addig, míg a visszavonuló csapataink eredeti állásaikba visszatérnek. Szirt hadnagy századával csapataink visszavonulását hősiesen fedezte, s végsőkig kitartva találta a gyilkos golyó."

34 (10. kép) Szintén a szolnoki művésztelephez kötődik a jászkiséri Csete Balázs rajztanár, aki magát Kelemen Péter néven szerepelteti önéletrajzi könyvében részletesen beszámol négyesztendős hadifogoly életéről. „Péter 1914 őszén a képzőművészeti főiskola helyett tisztiiskolába került, majd - mielőtt itt vizsgázhatott volna - karpaszományos tizedesként, a csukaszürke ruhás menetszázadba. Fekete bársony Rembrandt-sapkáját is felcserélte honvédsapkával...csatár-felszereléséből nem hiányzott a vázlatkönyv sem, s amikor tehette, előrántotta kenyérzsákjából, hogy néhány kusza vonallal papírra vesse a hadak útján rázúdult élményeket. így írta naplóját rajzokban, s még az ágyúk dörgése sem tudta kiütni kezéből a ceruzát. Témáiban: szinte óriásokká nőtt őrszem-árnyékok hajollak ki kémlelő szemekkel a hegyoldalból, a veszedelmeket rejtő, csillagfényes éjszakába...Önfeledt állati álomba roskadottak úgy nyúltak cl keresztül-kasul egymáson a fedezék bűzös sötétjében, mint a hullák... Tragikomikus futkosások a robbanó srapnelek elől és rémületbe-ájulások a nehéz gránátok hullásakor.. .Nesztelen, görnyedt hátú kúszás a tűzvonalba, szerpentin-ösvényeken, »fehér éjszakák«-on, az övig süppesztö hóban...Tölgyfára kötött sátorlapzsinóron olyan »vitéz«-t himbál a galíciai szél, aki már minden földi harcát megvívta...Riadós roham és tébolyult összecsapás...Jajgató sebesültek szállítása és búcsútlan temetések...Égő falvak óriási fáklyája a fekete éjszakában...Rommá lőtt városok eszeveszetten menekülő embercsordája az országutakon.. .Fenyvesekkel átölelt völgyekből ködgejzírek szállnak fel, amelyekre az ébredő nap bíboros fényének folyékony aranya ömlik, meseszerű díszletel adva »az ember tragédiájá«- hoz. Témái apokaliptikus látomássá csapzottak össze, mindazokat a halálos leheletű élményeket pedig, amelyekel vonalakban rögzíteni nem tudott, lelkében raktározta el, hogy majd visszaemlékezi őket, ha újra hazatér."

35 34 SZÁSZ M. 1917. 256. p. 35 CSF.TF. B.c. n. 197 198. pp. 10. kép Szirt Oszkár hadnagy, festőművész.