Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
I. Tanulmányok - Kaján Imre: Árvíz az operett színpadon 1950-ben
dezője vállalta magára. Tehette, hiszen már megtisztult, levetette korábbi káros, polgári csökevényeit, hiszen a „Moszkvai jellem" előadása láttán elérte őt a „nagy felvillanás", a „megvilágosító pillanat". A már említett színházi konferencián (1950. szeptemberében, tehát két hónappal az Aranycsillag bemutatója előtt) mondott beszédében kijelentelte: ..Ma már világosabban látom a problémákat, ma már valóban törekszem arra, hogy elsősorban magamból ezt a polgárt minél gyökeresebben kiirtsam." Az operett műfajáról a következőket mondta: „A zenénél...nagy átalakításokra van szükségünk: a kozmopolita dzsesszlől el kell mennünk a közérthető zenéhez. ...Az operett az a terület, ahol a legkeményebb kézzel kell gondosan, aprólékosan és éberen kiirtani a polgári színjátszás minden maradványát." Majd meglehetős bátorsággal hozzátette: „Az operetttánc problematikájára még a Szovjetunióból sem kaptunk útmutatást!" 9 Az első magyar „szocialista operettet" a Fővárosi Operettszínház, kiemelt szereposztásban játszotta. A rettentő hosszú négyórás - darab főbb szerepeiben Zentai Annának (Kovács Juli. A tszcs elnöke), Honi m Pálnak (Kerekes István, tisztiiskolás), Keleti Lászlónak (András bácsi, az öreg harangozó), Mezei Máriának (Hofberg Viola, társalkodónő), Petress Zsuzsának (Zsuzsi, traktoroslány) és a társulat vitathatatlanul legnagyobb sztárjának, Latabár Kálmánnak (I loska borbély) tapsolhatott a közönség. Amint látható, az árvíz csak apropó volt az új népi demokrácia legfőbb ereje, a néphadsereg-munkás-paraszt szövetség hirdetéséhez, a minden zugban megbúvó ellenség leleplezéséhez és egyáltalán: a Párt szólamainak felmondásához. (Nem véletlen: a mű címe sem az árvízhez, hanem a hős katonák parolijához kapcsolódik...) A kritika nagy lelkesedéssel fogadta az új magvar művet. A Magyar Nemzet sz-m szignójú szerzője a forradalmi kor forradalmi költőjét is belekeveri az ügybe: „A néppel tűzönvízen át" - ez a Petőfi idézet áthatja a tevékeny, hűséges szellemével néphadseregünket s áthatja a néphadseregről szóló operettet is. Cselekményének minden szála a népből indul el s oda vezet vissza....Amit a honvédek szóval és tettel kimondanak ebben a darabban: „A dolgozó népet szolgálom" - ugyanazt teszi az operett is: a dolgozó népet szolgálja, mert ...a nép szívének közepébe plántálja a néphadsereget, megmutatva tiszta erkölcsét és fénylő bátorságát, kemény, népi öntudatát." 10 1 Iasonlóan lelkes volt a szaklap, a Színház és Filmművészet is. Alapos elemzése 11 a mű nagy erényeként állapítja meg, hogy „Először lép magyar operettszínpadra olyan katona, aki népének hű fia, nem dzsentri botrányhős, nem ütődött újonc, nem részeges őrmester." A fris3. kép A falu borbélya (szellemként) kihallgatja az „ellenség " összeesküvését. (A Magyar Foto felvétele) 9 Színház és Filmművészet 1950. 1-2. sz. 92-94. pp. 10 sz-m: Aranycsillag - Magyar Nemzet 1950. november 12. 11 Sebestyén György: Aranycsillag = Színház és Filmművészet 1950. 3. sz. 146-151. pp.
