Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - B. Horváth Csilla-Huszár Zoltán: A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada
A Baranya Vármegyei Múzeum 1933 elején Fischer Béla alispán kezdeményezésérc megalakult a Pécs és Baranya Barátainak Köre. Elnöke Szőnyi Ottó lett. Tagjai főleg az egyetem professzorai és hallgatói voltak. Céljuknak tekintették, hogy bemutassák az idelátogató idegeneknek a környék nevezetességeit, értékeit. Az Igaz Lajos által összegyűjtött néprajzi gyűjteményből és a Dombay János ásatásai során felhalmozódott régészeti anyagból 1938-ban létrehozták a Baranya Vármegyei Múzeumot. Az anyagot a Vármegyeházán helyezték el. A múzeumőri állásra Dombay Jánost nevezték ki. Ettől kezdve főleg régészeti leletekkel gyarapodott a gyűjtemény. 1940-ben a vármegye megvásárolta a Széchenyi tér 12. sz. műemléképületet és ide költöztették a múzeumot, melyet 1943-ban közgyűjteménnyé nyilvánítottak. Anyaga sértetlenül vészelte át a háborút, 1944-ben 36.298 tárgy volt a leltárában. 1945-ben, amikor a két múzeum vezetőjétől javaslatot kértek a pécsi múzeumok fejlesztéséről, Dombay János nem tartotta időszerűnek a két intézmény egyesítését csak a profiltisztítást tartotta megvalósíthatónak. így egyelőre lekerült a napirendről az egyesítés. Az 1946-os évről Dombay a következőket: jelentette: „... az adott körülmények között kizárólag csak a muzeális anyag és a múzeumi berendezés megóvására és karbantartására szorítkozott" a tevékenység. 1947-ben, háromévi szünet után folytatódott a zengővárkonyi őskori telep feltárása. 1949-ben a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége vezetésével megtörtént a két múzeum anyagának szétválasztása. A Városi Múzeumhoz került a néprajzi gyűjtemény, a Vármegyei Múzeumhoz a régészeti anyag. így lehetővé vált, az országban elsőként, hogy egy korszerű állandó kiállításon mutassák be a nagyközönségnek a felhalmozott értékeket. 1950. március 4-én nyílt meg a két új kiállítás: a régészeti a Vármegyei, a néprajzi és bányászati a Városi Múzeumban. Az év végéig közel 25 ezren tekintették meg. Az országos érdeklődést jelzi, hogy filmfelvétel készült a múzeumról és az új kiállításokról. 1951 ben összevonták a két intézményt. Az új múzeumot még ebben az évben Janus Pannoniusról nevezték el. Janus Pannonius Múzeum 1951-1958 A Janus Pannonius Múzeum három helyszínen három osztályból - régészeti, néprajzi és természettudományi - állt. Török Gyula 1951-ben távozott Pécsről. Az egyesített múzeum igazgatója Dombay János lett. 1951 végén új épületben nyílt meg a Természettudományi Osztály állandó kiállítása. A Zsolnay Gyár gyűjteménye 1951-ben került a múzeum kollekciójába. 1952-től Iparművészeti Osztály néven különgyűjteményként működött a Káptalan u. 2-ben. Itt, a város legrégebbi műemléki épületében, annak régészeti feltárása után 1955 novemberében nyílt meg az első állandó Zsolnay-kiállítás. 1952. december 23-án nyitották meg a Románkori Kőtárat. Az elkészült állandó kiállítások után mindegyik szakág igyekezett a már meglévő vagy újonnan gyűjtött anyagából időszaki kiállításokat rendezni. Ilyen volt a „Muzsikáló Pécs" (1954), a „Baranya megye állattartása régen és ma" (1954), az „Őszi mecseki flóra" (1955), a „Mattyasovszky Zsolnay László festményei" (1957) c. bemutató. Ezek mellett szintén népszerűek és látogatottak voltak a vándorkiállítások, amelyeken főleg képzőművészeti anyagot mutattak be. A kiállítások rendezése mellett tudományos és népszerűsítő cikkek írásával, előadásokkal, szakkörök vezetésével, kirándulások szervezésével is igyekeztek a múzeum tudományos munkatársai - immár 9 fő - közelebb hozni a közönséghez az általuk müveit tudományágakat. 1953-ban megalakították a Múzeum Barátok Körét.
