Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig
megérkezett Pestre. Ott végignézte az operát, majd éjszaka felszállt a visszamenő vonatra és reggel kilenc órára már ott volt a hivatalos rendelésén. Hát ezt csinálja meg ma valaki! Apám, mivel megtagadta a román hűségeskü letételét, kénytelen volt feloszlatni ügyvédi irodáját. Az esküt olyan indokkal tagadta meg, amely jellemző volt mentalitására és amit a család többi tagja túlzásnak is tartott, miszerint akinek van valami vagyoni háttere, az. nyugodtan megtagadhatja az eskü letételét, ha viszont nincs az illetőnek vagyona, csak az állásából tartja el családját, akkor leteheti az esküt, ezt tanácsolta mindenkinek, és ezt tartotta magára nézve is érvényesnek. És mivel nekünk volt ugye az a kis 360 holdas birtokunk, ő megtagadta a hűségesküt. A családi birtokra visszatérő apám gazdálkodási terveit azonban keresztülhúzta a román agrárreform törvény. A Zaguzsénbe kiszállt bizottság 1922 őszén hirdette ki ítéletét: a 62 kat. hold szántóföldből meghagytak 47 holdat, a 71 hold legelőből 53-at, a 28 hold gyümölcsöst és a 7 holdas belsőséget teljes egészében meghagyták, de a 190 hold erdőből csak 100 holdat hagytak apám kezén. 18 A földek nagyrészt igen rossz minőségűek voltak, értékük alig érte el a 2-3 arany koronát. A megmaradt erdőből az Erdészeti Hivatal vágási engedély ével lehetett évente hét katasztrális holdnyi erdőt tarolni, többet nem. Ezt betartotta minden komoly erdész és minden komoly erdőtulajdonos is. A tarolt részeken a legjobb makktermést adó fákat nem volt szabad kivágni, mert ezek biztosították az új csemeték szaporodását. A megélhetés egyik módját az jelentette, hogy a gyümölcsösben és a konyhakertünkben termesztett primőröket: földiepret, spárgát, amit akkoriban csírágnak neveztek, továbbá ribizlit, almát, körtét, szilvát beszállították Lúgosra, ahol azokat apám szerkesztőségi titkárnője a piacon árulta. Az emberek meg mondogatták, hogy a doktor úr titkárnőjénél van a legszebb eper, ott kell venni. így csináltak reklámot. A Magyar Kisebbség 19 című folyóirat elindításának indítéka apám munka nélkül maradása volt, rá volt utalva arra, hogy valamivel foglalkozzék, hiszen szellemi emberként a gazdálkodáshoz nem értett. Nekiállt, hog}' kézbe vegye a magyarság megszeivezésének ügyét Erdélyben. Miután a közlekedési viszonyok javalltak, körbeutazta Erdélyt, fölkereste régi ismerőseit, akiknek elmesélte tervét, hogy alapít egy politikai lapot, ami kéthetenként jelenne meg, és ehhez szeretné az előfizetőket összegyűjteni. Egy ilyen útja során összefutott egyik volt Szatmár megyei képviselőtársával, Domahidy Eleménei, akinek szintén előadta folyóiratalapítási tervét, remélve, hogy ő is előfizet. - „Jó, de mennyibe fog kerülni?" - kérdezte Domahidy. - „Nem lesz nagy összeg." - felelte apám. - „'feneked jó földjeid vannak a határ közelében, neked biztosan nem lesz nagy dolog kifizetni." - „Jó" - felelte Domahidy - „akkor írj fel, előfizetek." - „De hova küldjem a lapot?" - kérdezte apám, mire ő kihúzta magát: „Nyolcszáz éve Domahidára." Domahidy Elemérnek tényleg Domahidán volt a birtoka, de hát a nyolcszáz év nem stimmelt. Ez a bizonyos szatmári dzsentri típus volt mind között a legrosszabb. Szatmárnémetihez kapcsolódik az alábbi történet is. Itt jelöltette magát képviselőnek az apám, talán 1931-ben, vagy 1932-ben. Amikor megérkezett az állomásra, hogy programbeszédét megtartsa a városban, kiszállt a vonatból és látta, hogy pruszlikos, magyar ruhába 18 JAKABFFY E. Zaguzsén 31. p. Kézirat. 19 A nemzetiségi szemle eredetileg három szerkesztő együttműködésével indult 1922-ben. Jakabffy mellett Sulyok István egykori megyei főszolgabíró és laptulajdonos, valamint Willer József korábbi alispán vett részt a szerkesztésben. Ők ketten néhány év múlva kiváltak a szerkesztésből, így a tényleges munkát a lap 1942-es megszűnéséig egyedül Jakabffy végezte. 1923-tól jelentek meg a Magyar Kisebbség román ((.Hasul Minoritätilor), német (Die Stimme der Minderheiten) és francia nyelvű (La Voix des Minorités) testvérlapjai. L.: BALÁZS S. 1995. 7-12. pp.; MIKÓ I. 1976. 121-122. pp.
