Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

gépek. Nagyapára ugyanis, aki rettentő rossz gazda volt, viszont hitt a hirdetéseknek összevásárolt mindenféle gépet: almareszelő-, répareszelő gépel, tri őrt, azt a bizonyos gabonaszelelő készüléket, és ezek a színben rozsdásodtak. Gazdasági cselédség mindig volt, de azok ún. konvenciós cselédek voltak, akik az évi szalonna és gabona adagért szolgáltak, ilyen címen aztán dolgozni kellett nekik tessék-lássék módon, senki nem ellenőrizte, hogy mit csinálnak. Majdnem, hogy „patópálos" viszonyok uralkodtak ilyen tekintetben nálunk. Édesapám társadalmi és politikai nézeteit az határozta meg, hogy ő egy vidéki városban, mint a főispán fia, állami gimnáziumba járt. Itt követte el nagyapám az első hibát a fia neveltetésében, mert egy főispánnak megvolt rá a lehetősége és a relációja, hogy tehetséges fiát elhelyezze a legjobb pesti, vagy bécsi iskolákban, vagy egy neves egyházi gimnáziumban. No, Lúgoson mi volt? Lúgoson volt egy állami gimnázium. De milyen volt egy vidéki állami gimnázium? Kritikán aluli. A tanszemélyzet rettentően alacsony fizetést kapott, rendesen kaszinóztak, kocsmáztak, nagyon sok volt köztük a lumpen elem, esak el kell olvasni egy Kosztolányi novellát ezekről az időkről, azokról a bizonyos „Hannibál tanáruras" figurákról. El lehet képzelni, hogy apámhoz, a főispán fiához hogyan viszonyultak a tanárok, akinek az apja tulajdonképpen az ő főnökük volt. Hát persze, hogy nem buktatták meg, persze hogy elnéztek neki minden csínyt, szóval elkényeztetett gyerek lett belőle, és elsősorban az anyja miatt. Az anyja lutujgatta, de egyben az ő érdeme is volt. hogy ambíciót ébresztett benne a politikusi pálya iránt. A közéleti szereplésre azt lehet mondani, szinte predesztinálták az apámat, neki szinte muszáj volt politikai pályára lépni. Politikusnak akkoriban csak jogi diplomával, jogi végzettséggel lehetett menni, kevés kivételtől eltekintve. Ezért elvégezte a jogot, de azt is ímmel-ámmal, mert ott meg nagyapámnak a barátai voltak a professzorok. Budapesten végzett Concha Győző jogtudósnál, aki kártyapartnere volt a nagyapámnak. Szóval apám, így rossz alapozással készült fel a politikai pályára, amit később megbánt és nekem be is vallotta: „Bizony nagy hiba, hogy nem tanultam meg rendesen latinul, nem tanultam meg egy világnyelvet és nem tanultam meg a történelmet sem rendesen, amilyen szinten azt egy politikusnak ismernie kellene." Egyszerű „csirkejogászi" nyelvezettel tudott a politikában boldogulni. Sok olyan elképzelése volt, ami magyarul leírva gyönyörűen hangzott, de nemzetközi szintre emelve bizony baj volt vele. Később - egyetemista koromban - bennem látta a nagy kritikus szellemet és amikor a Magyar Kisebbség című folyóiratot szerkesztette, amelyben történelmi, földrajzi vonatkozású cikkeket is írt, akkor velem ellenőriztette azok helyességet. Tekintve, hogy apám vegyes nemzetiségű környezetben élt, korán szembesült a nemzetiségi problémákkal, s ez természetesen alapjaiban meghatározta a nemzetiségi kérdéshez, fűződő viszonyát. Hiszen Lúgos őslakosainak egyharmada magyar, egyharmada sváb és egyharmada román volt, és persze az orvos, patikus, kereskedő zsidóság.

13 A zsidóság asszimilálódott a magyarságba, de egy részük német anyanyelvű maradt. A románság nem asszimilálódott sehova, az kitermelte a maga értelmiségét, igaz állami gimnáziumba járatta a gyerekeit, de magánúton muszáj volt nekik franciául, esetleg németül is megtanulniuk. A családi hagyomány szerint nagyapám, egy zaguzséni vendéglátás alkalmával, amint a vendégek gyönyörködtek a Déli-Kárpátok vadregényes vonulatában, egy vendég sóhajára, miszerint: „Ja) de szép kilátásod van a hazának erre a határvidékére!" felkiáltásra a következőket válaszolta: „Szép, szép, de nem sokáig!" „Hát miért, a Kárpátok eltűnnek?" - kérdezte a vendég meglepődve. „Nem, mi fogunk eltűnni innen!" - válaszolta nagyapám. Levegőben lógott a román veszedelem. Ezt nagyon sokan nem hitték cl még az. első világháború közepén sem, amikor már rosszul álltunk. 13 Az 1910. évi népszámlálás adatai alapján Lúgos népessége 19 818. ebből 6875 magyar. 6151 német, 6227 román. L: Magyarország Atlasza 1914. 2000. 131. p.