Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

ugyanolyan típusú templomtorony, mint a Bánságban. Az állam az egész Habsburg-birodalom területén egységes tervek szerint építkezett, méghozzá ingyen és bérmentve. A románoknak erre nem volt pénzük, a görögkeleti egyház ugyanis nem ismert olyat, hogy szociális célra áldozzon. A birtokszerző testvérek közül Simon előbb Budára költözött a Helytartótanács tanácsosaként, majd 1828-tól Bécsbe került, mint kancelláriai tanácsos. Mivel megyéjében csak nagy ritkán tartózkodott és meg sem nősült, ezért birtokrészét Miklós öccsére ruházta.

4 Az uradalmat Jakabffy Miklós fiai - Imre és Gyula - örökölték, akik 1850-ben maguk között megosztották a birtokot, a kúriát, a hozzátartozó udvarral és kerttel együtt. Röviddel ezután Jakabffy Gyulát állandó anyagi gondjai arra késztették, hogy birtok- és házrészét eladja egy vagyonos családnak.

5 Az ügyesen gazdálkodó Juhos família idővel megvásárolta nagyapámtól - a birtok egyedüli kezelőjétől - a kúria másik, jelzálogkölcsönnel terhelt részét is, ezáltal az úrilak végképp kikerült családunk tulajdonából. Az új, mintegy tízszobás Jakabffy úrilak csak a századforduló tájékán készült el az egykori uradalmi korcsma átépítésével. (1. kép) Lúgoson, a megyeszékhelyen is volt házunk, amit szezonálisan használtunk, a nyarakat a birtokon töltöttük, az év többi részét Lúgoson. A mintegy 33 km-es utat könny űszeirel meg lehetett tenni vonattal, mert az orsovai vonalat már 1879-ben megépítették és Zaguzsénnek is volt állomása. Gyerekkoromból jól emlékszem a lugosi házunkra, ami egészen egyszerű, földszintes „polgári" házacska volt, amelyben még az 1930-as években is pottyantós WC 1. kép A zaguzséni Jakabffy' úrilak a 20. század elején. (Reprodukció: Kardos Judit) 4 Uo. 10. p. 5 Uo. 18-20. pp.