Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Egy évfordulóról, két könyvről és sok emlékről. A szolnoki Damjanich János Múzeum kiadványai (Szathmáry István)

A könyvtárról már részben szóltunk a múzeumtörténet kapcsán. Annyi kiegészítés kívánkozik ide, bogy a háború előtt egy intézményként működő gyűjtemény és közkönyvtár az újrakezdés után két, egymástól független részre vált; a könyvtári rész a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár szervezetében élt tovább, a múzeum pedig kialakította saját szakkönyvtárát, amely mára 40 000 kötetes könyv és 9000 egységnyi folyóirat-mennyiségre szaporodott. Külön érdekessége ennek a gyűjteménynek, hogy jelentős és igen ritka darabokat őrző régi állományát egyetlen ember, Kaposvári Gyula egykori igazgató áldozatos munkájának köszönheti. A háború utáni idők pokoljárásában a zúzdába hurcolt könyvek tömegéből ő mentette ki azt, amire ereje és a vele versenyt futó pusztítás üteme engedte számos elkötelezett önkéntest, közöttük diákokat is mozgósítva. Ma ezek a megmentett öreg fóliánsok a gyűjtemény megbecsült darabjai. Végezetül, de nem utolsó sorban szólunk a természettudományi gyűjteményről, a múzeumalapító kedves „gyermekéről", hiszen Balogh Béla rendkívül szerteágazó, a földrajztól kiindulva, antropológusként még az orvostudomány határáig eljutó érdeklődésének gerincét mindig is a minket körülvevő természeti környezet vizsgálata adta. 0 mérte fel a környező táj egykori és életében mutatott képét. Példája nyomán alakult ki egy olyan érdeklődés az élő múlt emlékei iránt, ami sokakat - tanáraik vezetésével búvárkodó diákoktól kezdve érdeklődő civileket - arra vitt, hogy a közgyűjteményt gyarapítsák, többnyire őskori csontleletekből álló szerzeményeikkel. Ennek a gyűjteménynek az alapját még Balogh Béla saját kollekciója adta, s hála szellemének, az egykori földrajzi kiállításon bemutatott őslénytani csontanyagon kívül ma jelentős és szépen gyarapodó természettudományi anyag foglal helyet a megye múzeumaiban, „továbbviszik a múzeumalapító törekvéseit: egységben szemlélik a szülőföld tájrajzát, életjelenségeit, anyagi és szellemi kultúrája kincseit - mindegyiket megőrizve, bemutatva az utókor okulására." Mint ahogyan egy bármilyen jó szándékú lélekkel és igyekvő szorgalommal megírt könyv sem lehet képes maradéktalanul, a maga teljességében visszaadni tárgyát, úgy egy könyvismertető is, igyekezzék bármilyen szóbőséggcl körüljárni mindazt, amiről szólni kíván, csak tökéletlen lehet. Mentegetőzésképpen nem marad más hátra, mint jó szívvel a múlt iránt érdeklő Tisztelt Olvasó szíves figyelmébe ajánlani az ismertetett müveket.