Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)
Társadalmi helyzet, mentalitás A család vándorlásának a térségi (északról az Alföld irányába, faluról a városba), nemzetiségi-familiáris (születések - házasságok - halálozások módját, helyszíneit követő) jellegen túlmutató társadalmi-kulturális íve is van. Részint az urbanizációs folyamat elmélyülését bizonyító kritériumokra gondolok: a családlétszám-változásra, a foglalkozási szerkezet módosulására, és az ezzel járó gazdasági változások (vasútfejlesztés) hatására, s az önazonosságvállalást segítő/erősítő vallás szerepére, 146 másrészt, ahogy már utaltunk rá, egyfajta önmentő átrendeződésre. A rendelkezésünkre álló adatok igazolják a család- és várostörténeti kutatások eredményeit: ahogy közeledünk korunkhoz, úgy csökken vizsgált famíliánkban is a gyermeklétszám (ehhez a német származásúak esetében még a társadalmi akadályok s a vegyes házasságoktól való félelem is hozzájárult). A 18-19. században átlagosnak számító 4-8 gyermek családjainkra is jellemző: a Brandstetter-Marich házaspárnak 4, a Brandstetter-Mühsam er házaspárnak 7 gyermeke született, a Vosztruha-Ulrich házasságból pedig 8 (az előzőből 3). Áttételes utalásokból (keresztszülők) kikövetkeztethető, hogy az adathiányos elődöknél is egynél több gyermek lehetett családonként. Ugyanakkor a Kudla-Brandstetter és a Város iKudla házaspároknak már csak l-l gyermekük született. Bizonyítható a nagy gyermekhalandóság is. Adataink szintén igazolják, hogy nagycsaládos famíliáinkban a megszületett gyermekek mintegy fele egy éves kora előtt (2 esetben pár évesen) elhalt. A kutatások, statisztikák szerint a magyarországi németek komoly gondot fordítottak gyermekeik iskoláztatására. Alapszinten gyakorta egyházi fenntartású 147 anyanyelvi iskoláikba járatták őket - középfokú oktatási intézményeik még a 20. sz. fordulóján is csak az erdélyi szászoknak voltak 148 -, de a továbbtanulást is szorgalmazták, esetünkben még a lányok számára is. Parasztságuk szintén iskoláztatta gyermekeit. Az idők során ezáltal egyre többen kerültek magasabb társadalmi osztályokba - ambicionálták a magyar középosztályhoz tartozási -, s ez elősegítette, felgyorsította asszimilációjukat is. 149 A németség ugyanakkor a környezetükben élő más nemzetiségek számára mindig is kulturális mintát jelentett. Ok voltak a szorgalom, a rendszeretet, a törekvés, az erkölcsi tisztaság klasszikus mintapéldái, de gondoljunk szerepükre a magyar polgári értékrend, polgári erények elterjesztésében, vagy a később német nyelvű irodalom köteteire is a polgári lakások könyvespolcain. 150 Általuk terjedt cl egy olyan új tömegkultúra, amely becsülte, de nem fetisizálta, inkább használta a tudományt, s amelyben a könyveknek nagy szerep jutott. 151 Közismert, hogy az olvasás mint szórakozás az egyik legjellegzetesebb polgári szokás, s az is, hogy inkább a nők olvasnak - ők pedig elsőrendűen regényeket. 152 Ez a mind német, mind polgári eredetű mentalitás - mely az olvasás szeretetében is megnyilvánul - jól tükröződik a Brandstetter—Kudla-Városi vonalon. Brandstetter Marianna és Kudla Erzsébet minden művészeti ágat kedvelt, de különösen szenvedélyes olvasók voltak - a német nyelvű szépirodalom hívei. Az intenzíven olvasó emberek rendszerint igen nyitottak, kreatívak, har146 GYÁN1 G. 2002. 358-359. pp. 147 A dualizmus egész időszaka alatt (s előtt) nagyon jelentős volt az egyházak szerepe az iskoláztatásban. Az 1868. XL VI törvény ("a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában") 14. §-a szerint az egyházközségek jogot kaptak arra, hogy az oktatás nyelvét tetszés szerint választhassák meg. GYÁNI G. -KÖVÉR Gy. 1998. 139-140. pp. 148 A magyarországi németek. 1998. 30. p. - 1900-ban a magyarországi németek 67%-a tudott írni-olvasni, ugyanez az arány a magyaroknál 61% volt. 149 A Bánságban „1867-1918 közt a módosabb sváb szülők egymással versengve adták gyerekeiket magyar iskolába". JAKABFFY I. 1945. 5. p. 150 MIALKOVSZKY M. 1981. 97. p. 151 A könyvolvasás kifejezetten polgári szokásnak számított, a modem urbanitás egyértelmű megnyilvánulásának. GYÁNI G. 2002. 359. p., 361. p. 152 MIALKOVSZKY M. 1981. 97. p, GYÁNI G. 2002. 363. p.
