Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
III. Új szerzemények - Orbán Imre: Egy külföldre menekített cserkészzászló hazatérése
Egy külföldre menekített cserkészzászló hazatérése Orbán Imre 2004-ben került a szegedi Móra Ferenc Múzeum birtokába a kistarcsai, 918-as számú Batthyány Kázmér Cserkészcsapat zászlója. Új műtárgyunk kalandos körülmények között jutott el Szegedre. Amikor 1948-ban a cserkészszövetség működését betiltották, a rendszer számára a csapatok mellett a mozgalom emlékei is fölöslegessé, terhessé, sőt veszélyessé váltak. Félni lehetett az elkallódásuktól, megsemmisítésüktől. A legfontosabb jelképeket persze igyekeztek a mozgalom hűségesebb tagjai megmenteni, ennek köszönhetjük, hogy most cserkészgyűjteményünk egyik értékes tárgyaként a Batthyány csapat zászlaját beleltározhatjuk. Az elrejtett zászló ily módon sokáig rejtőzködött. 1980-ban bukkant föl egy budapesti régiségkereskedőnél. Ekkor látogatott Magyarországra Klinstein Ferenc, aki családjával együtt 1978-ban Kolozsvárról költözött Németországba. A család egy piacon sétálva összeismerkedett az említett régiségkereskedővel. Beszélgetésük folyamán hamar kiderült, hogy azonosan vélekednek a világról, a közös emlékek fölidézése közben pedig szóba került a cserkészet is. A kereskedő említette, hogy tulajdonában van egy cserkészzászló, melyet szívesen átad nekik, őrizzék tovább ők, mert itt, Magyarországon, ki tudja, mi lesz. vele. Biztosabb helye van az efféle dolgoknak most külföldön, ott biztosan megmenekül, nem vész el, csak el kell jönni érte Aszódra. Elmentek. Az ereklye egy fiókba rejtve, gondosan becsomagolva került elő. A zászlót Regensburgba vitték, a 2000-cs évek elejéig ott maradt. Temesvári kutatásaink során ismerkedtünk meg Klinstein úr fiával, Franz von Klinstcinnel, aki a temesvári püspökség levéltárának rendezésén dolgozott. Itt szintén szóba került előbb a közös cserkészmúlt, majd a zászló, és az is, hogy az édesapa, előrehaladott korára és a megváltozott körülményekre tekintettel immár szívesen helyezné el az eddig nála biztonságban volt relikviát Magyarországon méltó körülmények között. Az „egyezség" létrejött: a zászló közgyűjteményi műtárgy lelt. Előbb Regensburgból Temesvárra hozták, onnan Makóra szállították, majd Makóról Szegedre, a Móra Ferenc Múzeum történeti gyűjteménybe került. A zászló keletkezésének időpontját nem ismerjük, valószínűleg korai darab. Ügyes kezű, helyi - kistarcsai - hölgy munkája. Nem szabványos méretű, téglalap alakú, 95,5 x 72 cm nagyságú. Egyszerű, fehér vászonból készült. Szélein piros és zöld vászonékekből képzett, farkasfogas pártázat fut körbe. Hímzéseit kézzel készítették. Elülső oldalán liliomkoszorú, melyet alul nemzetiszínű masni fog össze. Közepén részben hímzéssel, részben rátéttel kialakított cserkészjelvény látható. A liliom a mozgalom által kitűzött tiszta életet jelképezi. A liliom három ága a cserkészeket a kötelességteljesítésre, segítőkészségre és a cserkésztörvények betartására emlékezteti. Ugyanakkor utal a mozgalom tagjainak az Isten, a haza és az embertárssal kapcsolatban követendő példamutató magatartására is. A liliom közepén elhelyezett Szent Korona a magyarságot, a magyarság egységét fejezi ki. A korona keresztjét nem hímezték ki, csak az előrajzolt kontúr látható. A liliom alatt mondatszalag a cserkészjelszóval: „Légy résen!" Azaz késznek kell lenni mindig a jócselekedetre, a cserkész eszményért való küzdelemre. A másik oldal közepén tölgy faágakból kialakított koszorú közepén egy Kossuth címer van. Nincs jele annak, hogy az Árpád-sávos, kettős keresztes nemzeti jelkép fölött eredetileg ott lett volna a Szent Korona képe, s azt esetleg később eltávolították. A koszorú felül a
