Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

III. Új szerzemények - B. Gál Edit: Kemény János gyöngyösi polgármester hagyatéka

A polgárok általi megbecsülését mi sem bizonyítja jobban, mint az a két tűzzománc díszítésű, bőrbe kötött, a város címerével, illetve a hátoldalon a megadományozott monogramjával ékesített köszönő oklevél, amely érdemeit méltatja. Többek között ez a két díszes okmány került a Mátra Múzeum várostörténeti gyűjteményébe. Az egyik 1915. október 3-án kelt, amelyben Gyöngyös város közönsége köszönetet mond Kemény Jánosnak a „Katona sebesültek városi kórházának" 1914-ben történt létrehozásáért és felszereléséért. A másik, vörösesbarna egészbőr borítású, zománcozott sarok és középdíszítéssel, sodrott zsinórral és selyem tükörrel, valamint belül színes iniciálékkal ellátott díszes emlékkönyv a polgármester nyugdíjba vonulása alkalmából készült 1919. november 19-én, amikor is a munkatársak, a város tanácsnokai felsorolva, s méltatva érdemeit elköszöntek egykori vezetőjüktől. íme egy részlet a méltatás záró részéből: ,, Nagyságos Polgármester Úr! Kedves Barátom! Nagy megilletődéssel jöttünk el hozzád, ütött az óra - búcsúzóra! A válás ezen ünnepélyes pillanataiban szinte önkéntelenül jön ajkamra az ember tragédiájának eme végső szózata „Ember küzdj, és bízva bízzál!". Azért jutnak eszembe e klasszikus szavak, mert ezekben benne van a Te egész magán- és közéleted története. Küzdelem és bizalom éspedig sok küzdelem és még több bizalom - ez jellemezte eddigi pályafutásodat. Eleted egén sok vészes felhő tornyosult; szörnyű viharok, olykor pusztító villámcsapások vonultak végig rajta. A csapások súlya alatt mások talán összeroskadtak volna, elvesztették volna hitüket, reményüket, s talán még eszüket is. Veled nem ez történt, hanem az történt, hogy felemelkedtél. Istenben bízva új életet kezdtél, fájdalmaidra a munkában kerestél és találtál gyógyulást, szülővárosod első polgárává lettél, s mint ilyen egy évtizedet meghaladó alkotásokban és eseményekben gazdag pályát futottál be. A te kezedben a hatalom mindig csak eszköz, s a végcél mindig a nép boldogítása volt. Tanúbizonyságot tehetünk róla, hog}' maradandó alkotások, iskolák államosítása, utcák, utak, hidak, villamos világítás létesítése, stb. fűződnek szorosan nevedhez. Tanúbizonyságot tehetünk arról, hogy szeretett szülővárosod felvirágoztatása érdekében sok nagyra törő eszme fogamzódott meg hatalmas agyadban, s a mátraalji fürge kis városkából nagy empóriumot akartál varázsolni, vasúti fővonallal, villamossal, tágas főutakkal, nagyszerű városházával, gyárakkal, országos hírű mátrai fürdővel. Többször tártad elénk e szédületes perspektívát, s mi kik ismerjük kiváltságos tehetségedet, szervezőerődet, s városod iránti rajongásodat, meggyőződéssel hirdetjük, hogy e gyönyörű tervekből is sokat megvalósítottál volna. Ámde az ember futnak ig)'ekezte - hogy Kossuth Lajos szavaival éljek - csak amolyan váltólevél, mely érték képviselővé csak akkor válik, ha azt, mint elfogadó a siker írja alá. A siker pedig a korszakos tervek megvalósítására kibocsájlott váltódat azért nem írhatta alá, mert ránk szakadtak az elemi csapások. A világháború, a tűzvész, a pusztító forradalmak, s az ezek nyomán keletkezett katasztrofális gazdasági és pénzügyi helyezet. ... Hogy az elválás ne legyen oly nehéz, teljesítsd utolsó kérésünket: Ha a hatalmat ki is adtad kezedből - a szeretetet tartsd meg számunkra továbbra is! Volt tisztviselőtársaidnak, munkatársaidnak, sőt az egész város közönségének hálás elismerését és nagyrabecsülését hoztuk ide a te kedves családi otthonodba, ahol tégedet mélyen tisztelt családoddal együtt a jó isten még sokáig éltessen! " Az oklevél külön érdeme, hogy pontról-pontra felsorolva a Kemény János polgármesteri működése során elért eredményeket, a város 1908-1918 közötti történetének szinte egészét átfogja. Bemutatja a század eleji nagyarányú építkezéseket, az olvasó elé tárja az 1917-es hatalmas tűzvész pusztításait, s végül szól az 1918-19-es események gyöngyösi történéseiről. (2-3. kép) Kemény János 1935-ben halt meg. Több százan kísérték utolsó útjára a „tűzvész polgármesterét" a felsővárosi temető kápolnájánál lévő családi sírbolthoz.