Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Medgyesi Konstantin: Történeti gyűjtemények és a sajtónyilvánosság

lehet illúziónk, gyakran csak ilyen úton-módon lehetünk részesei a nyilvánosságnak. (Az országos múzeumoknak talán könnyebb a dolguk, de a „sajtóanyag-módszer" számukra is hatékony lehet) Az alábbiakban néhány sajtóanyagot közölnék mintegy mellékletként. Remélem, nem veszik túlzott szerénytelenségnek, de teszem ezt egyfajta példa gyanánt, hogy érzékelni lehessen a sajtóanyagot, mint műfajt. Továbbá talán azért sem haszontalan felsorakoztatni az alábbi írásokat, mert így az olvasók kaphatnak egy képet a szegedi múzeumi életről, a történeti gyűjtemény itteni ügyeiről, témáiról. I. Sajtóanyagok kiállításokról A magyar pipa története - a magyar történelem a pipákon A jó pipa a férfiember megbecsült, féltve őrzött, személyes használati tárgya volt egykoron. Társ a magányos elmélkedés idején vagy a baráti kártyacsaták, komoly beszélgetések alkalmával. Egy-egy szebb példány a férfi ízlésének, vagyonának, méltóságának is fokmérője volt. A sajátos magyar viszonyokból fakadóan a faragott 19. századi pipák a nemzeti tudat kibontakozásának és ébrentartásának kifejezői lettek egy egész évszázadon keresztül. Mivel az urak nagy becsben tartották füstölő szerszámaikat, ezért kedvelt ajándék volt egy-egy szépen megmunkált pipa. E pöfékelő eszköz ugyanakkor a politikai vélemény, ideológia hovatartozás kifejezője is lehetett. Erre példa, hogy az egyébként zárt közösséget alkotó szabadkőművesek pipáikon szívesen alkalmaztak a mozgalomra jellemző zodiákus jegyeket. Az 1832-es országgyűlésen jött szokásba, hogy a vármegyei küldöttek tajtékpipákat ajándékozzanak Deák Ferencnek. Előfordult, hogy több mint negyven ajándék pipával gazdagodott ilyenkor Deák gyűjteménye. A férfiak féltve őrzött bútorán, a pipatóriumon, mint az ékszerek sorakoztak a szépen megművelt darabok. Mint arról Mikszáth Kálmán írásaiból is tudni lehet, egy-egy különleges metszésű drága pipának hamar híre kelt, akár országos beszédtémát is jelenthetett az időszak társasági élete számára, hogy ki milyen új példánnyal gazdagodott. ,, Mikor a városi szenátor ment föl kardosán a városházára a hivatalos ülésre, a díszbe öltözött huszárja vitte utána az utcán párnán az előkészített aktákat, az egyik karján a dohányos zacskót, a másik kezében a hatalmas tajtékpipát." - írta a kor közéletét jellemzendő a szegedi Tömörkény István. A pipák nemcsak a használójuk politikai gondolatairól adott tájékoztatást, hanem teret biztosított az erotika megnyilvánulásainak is. Az erotikus tajtékok sorozatánál a pipatest fallikus forma, nyakrésze pedig lábait széttáró, hanyatt fekvő nőalak. A Móra Ferenc Múzeum történeti kiállítóhelyén, a Fekete Házban megtekinthető kiállítás a tápiószelei Blaskovich Múzeum pipagyűjteményét mutatja be. Közel 200 pipát tekinthetnek meg az érdeklődök. A pipafaragás miniatűr művészet, a legszebb daraboknál az ötvösjegyekre, a részletek finom gazdagságára tükrös technikával és kinagyított színes részletfotók segítségével kívánja a figyelmet felhívni a kiállítás rendezője, dr. Ridovics Anna, a Megye Nemzeti Múzeum művészettörténésze. A hallhatatlan Rákóczi és Szeged Augusztus 13-án lesz 300 éve, hogy Rákóczi - miután nem sikerült elfoglalnia a várat - elhagyta Szegedet. A Fekete házban most is megtekinthető egy kiállítás a Rákóczi-évfordulóról. II. Rákóczi Ferenc és serege 1704. július 20-án jelent meg Szeged alatt. Még e napon megkezdték a szegedi vár bombázását. A várost sikerült elfoglalnia a kuruc seregnek, a várat