Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - B. Horváth Csilla-Huszár Zoltán: A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada

- aki katonai szolgálatot teljesített - a Polgármesteri Hivatal a múzeum termeiben menekülteket szállásolt el. Ennek ellenére komolyabb károk nem érték az így összezsúfolt gyűjteményt. A Pécs-Baranyai Múzeum egyesület 1906-ban indul meg a tényleges munka, a már formálisan 1901 óta meglévő Pécs-Baranyai Múzeumegycsületben. Az egyesület első titkára Tichy Ferenc városi jegyző lett. 1909-ben Marosi, majd távozása után Szőnyi Ottó, végül Fejes György töltötte be ezt a tisztséget. Céljuk az volt, hogy a társadalom közreműködését biztosítsák a pécsi múzeum támogatására. 1908-tól az Egyesület adta ki a Múzeum Értesítőjét évente 4 füzetben. Ebben beszámoltak gyűjtésekről, kutatási eredményekről, gondjaikról. 1911-től pályázatokat írtak ki eredeti kutatáson alapuló dolgozatra. Pályázni leheteti többek között: a pécsi székesegyház külsejének és belsejének, közvetlenül az 1882. évi restaurálás előtti állapotának leírására, illetve „írassék le Baranya vármegye magyar népének családi élete" témában. Az egyesület mintegy 400 tagja a város minden társadalmi rétegét képviselte, főleg ügyvédek, tanárok, orvosok, hivatalnokok, köztük 15-20 nő is. Baranyai községek és egyesületek is beléptek a tagok sorába. A világháború ezt a munkát is visszavetette. 1924-ben kezdett ismét nagyobb érdeklődést kiváltani az egyesületi tevékenység. Újra kezdődtek (évi 4-6 alkalommal) a felolvasó ülések, az ország és a város legkiválóbb szakemberei ismertették legújabb kutatási eredményeiket (többek között Móra Ferenc, Hodinka Antal, Holub József, Banner János, Csányi Károly, Surányi Miklós). 1932-től a program kibővült a közeli falvak népszokásainak, táncainak, népviseleteinek a pécsiekkel való megismertetésével. Itt jártak többek között Pécsudvard, Püspökbogád, Berkesd lakói. 1935-től Fejes György, az egyesület akkori titkára autóbuszos kirándulásokat szervezett a megye történelmi és műemlékeiről nevezetes városaiba, így Szigetvárra, Siklósra, Mohácsra. Fejes távozása után az egyesület működése gyakorlatilag megszűnt. A Pécsi Városi Múzeum 1945-1950 között 1945-ben Török Gyulát felkérték egy tervezet elkészítésére a gyűjtemények fejlesztéséről, átszervezéséről. Török kívánatosnak tartotta volna a három múzeum (Városi, Megyei, Püspöki) összevonását, valamint szerinte a mohácsi múzeum „önálló gyűjtőkörrel a központi pécsi múzeum alá helyezendő", amihez azonban újabb épületek és szakemberek, „tudományos tisztviselők" kellettek volna. Az egyesítés ekkor még nem jött létre. 1945-től a Pécsi Városi Múzeum munkatársai kisebb ásatásokat végeztek a környéken. 1947-ben Török Gyula a Jakab-hegyi koravaskori telepen. így a többi gyűjtemény gyarapodása szinte csak az újságok kötelespéldányaiból és aprónyomtatványokból állt. 1947- ben Török Gyula próbaásatásokai kezdeti a Jakab-hegyi koravaskori telepen. 1948- ban megnyílt a felújított néprajzi kiállítás. Az 1848-as centenárium tiszteletére „Szabadság" címmel emlékkiállítást rendeztek, a múzeum természettudományi anyaga önálló osztály gondozásába került. 1950-ben a Rákóczi út 15. sz. épületben új néprajzi és bányászati állandó kiállítás nyílt. Ekkor került sor néprajzos muzeológus alkalmazására.