Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - B. Horváth Csilla-Huszár Zoltán: A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada

A „Majorossy Imre Múzeum" a két világháború között Pécs szerb megszállás alóli felszabadulását követően, 1922-ben rendezték meg az új állandó kiállítást. 1923-ban Fejes György lett a megbízott igazgató. 1924-ben a múzeum 20 éves fennállását nem ünnepelték meg, tevékenységüket Fejes egy újságcikkben ismertette: „Ma a pécsi múzeum a vidéki múzeumok között első helyen áll, csupán nélkülözi saját kényelmesebb házát, hol a raktárban felzsúfolt anyag is kiállítható lenne." Ebben az évben adta át a könyvtár 12 ezer kötelét „használatra és megőrzésre" az Erzsébet Tudományegyetem könyvtárának. 1925. deeember 20-án nyílt meg a pécsi székesegyházi kőtár. A kiállítást Szőnyi Ottó rendezte. 1926-ban hadtörténeti gyűjtemény jött létre. 1927-ben a múzeumot Majorossy Imre polgármesterről nevezték el, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az intézmény létrejöttében. 1927-ben ismét megjelent az 1917 óta szünetelő Múzeumi Értesítő. Az 1920-as évektől kezdve több időszaki kiállítást rendeztek. A kiállított anyag egy része pécsiek magántulajdonában volt. A Magyar Nemzeti Múzeum újonnan vásárolt két Corvináját itt mutatták be vidéken először. 1929-ben átrendezték az állandó kiállítást. A hadtörténeti anyag és a városi csatornázás során előkerült régészeti leletek bekerülése indokolta a változtatást. Most már nem mindent állítottak ki, didaktikai szempontokat is figyelembe vettek. Egyre kínzóbbá vált a helyhiány. Vasár- és ünnepnapokon a múzeumi irodában kiállított festményeket is megtekinthették a látogatók. 1933-ban új épületbe, a Rákóczi út 15-be költöztek. Itt 1935-ben készült el az új állandó kiállítás. 14 teremben állították ki a gyűjtemény legszebb és legértékesebb darabjait, amelyek az őskortól az első világháborúig tartó időszakot fogták át. (1. kép) 1935-ben néprajzi anyaggal szerepeltek a Bécsben rendezett európai népművészeti kiállításon. 1936-ban közgyűjteménnyé nyilvánították a múzeum anyagát. Fejes György Budapestre távozott. 1939-ig Vörös Mártont, a Levéltár vezetőjét bízták meg a múzeum irányításával. 1938-ban szakképzett régész, Horváth Tibor került a múzeumba. Irányításával kezdődött meg a Cella Septichora és a Dóm tér régészeti feltárása. 1939-ben vált el véglegesen a könyvtár a múzeum gyűjteményétől. 1939-ben Török Gyula régész lett a múzeum igazgatója. A régészeli ásatások mellett nagy gondot fordított a képzőművészeti anyag fejlesztésére is. Török mindig szükségesnek tartotta, hogy a város érdeklődő közönségével megismertesse a legújabb kutatási eredményeket. 1939-ben a belvárosi templom tornyának bontásánál előkerült „régiségeket" előkerülésük után azonnal kiállították. 1941-ben a háborús veszély miatt elcsomagolták a legértékesebb anyagokat. 1941-ben három képzőművészeti kiállítást rendeztek, átrendezték a néprajzi kiállítást is. 1942-ben egyházművészeti képkiállítás nyílt, ehhez még egy kis katalógust is megjelentettek. 1943-ban a raktári anyagot elcsomagolták és a tárolásra alkalmatlan nedves pincében helyezték el, mivel máshol nem volt hely. Az igazgató távollétében /. kép Részlel a Majorossv Múzeum kiállításából 1930-as évek