Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)

Vosztruha-Városi Gábor korán kilépett szép, nagy családja életéből, gyermekei nem neki köszönhetik boldogulásukat: üzleti ügyeket intézni gyakran járt Pestre, ahol megismerkedett egy színésznővel, s miatta elhagyta őket (nem sokra rá meg is halt). A jól menő bolt - a városközpontban, saját házukban - megszűnt, felesége „a megmaradt üzleti vagyonkából éldegélt es nevelte az öt gyermeket Zselizen".

94 Miután gyermekei kirepültek, s ő idősödött, egyre többet tartózkodott Olga lányánál Szegeden: ők tartották el öregségében. Végül mégsem ott halt meg, hanem Budapesten, ahol mellrákkal kezelték. A kezelések alatt Béla fiáéknál lakott, s a rákoskeresztúri temetőben temették el. Városi Béla, Ulrich Etelka legidősebb életben maradt fia elemi iskoláit Párkánynánán

95 végezte (később öccsei is), majd Esztergomba került gimnáziumba.

96 Érettségi bizonyítványának tanúsága szerint 1899-1903 közt az esztergomi Szt. Benedek-rendi Főgimnáziumba járt (1-IV. oszt.), az V-VIIF évfolyamot viszont már a lévai

97 kegyes tanítórend főgimnáziumában végezte el 1903-1907 között. Itt is tett sikeres érettségi vizsgát 1907. június 12-én.

98 Magyar, történelem, matematika érettségije jól sikertilt, latinból és fizikából „gyengélkedett". Erőssége a vallástan, filozófia, természetrajz és rajzoló geometria volt. Ezután behívták katonának. Ennek tényét egy levelezőlappá avanzsált fénykép igazolja: a fotó Városi Bélát ábrázolja korabeli katonaruhában egy bajtársával 1908 húsvétján Győrben, ahogy erről ő maga beszámol a lapot Kálmán bátyja feleségének Szegedre címezve. 1910ben már Fehértemplomon találjuk - ezt szintén egy fénykép, egy róla készült portré bizonyítja -, valószínűleg akkoriban került az ottani vasútállomásra hivatalnoknak; erre érettségije feljogosította. Tanulmányait 1915-ben (szeptember 4-től) folytatta a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen, Jog- és Államtudományi Karon, rendes hallgatóként. Ekkor már nős ember volt (ahogy korábban jeleztük, 1913-ban feleségül vette Kudla Erzsébetet), így nem tudjuk, hogyan egyeztette össze családi életét (családfenntartó-dolgozó ember) a (tovább)tanulással. Mindenesetre mindennél erősebb volt a késztetés, amely rákényszerítette a továbbképzésre: beházasodott jómódú, magas társadalmi presztízsű hivatali főnöke családjába. Az így szerzett rang kötelezte őt, hogy magasabb képzettséggel pótolja any agi-családi-társadalmi eredetű hiányosságait, hogy bizonyítson. (Ezt a családtagok szóbeli közlései is egyöntetűen megerősítik.) Az egyetemet becsülettel elvégezte: végbizonyítványt (absolutorium) 1919. febr. 7-én kapott, politikai doktorátust 1922. április 25-én szerzett.

99 94 Dr. Jenővári Éva szíves közlése. 95 Jenővári Eva szíves közlése. -- Nem lehet tudni, miért pont ezen az Esztergom vm.-i (Párkányi járás) kis településen járt elemibe, amelynek az 1910-es népszámláláskor mindössze 1115 lakosa volt (gyakorlatilag színmagyarhelység 1054 róm. katolikussal, 27 reformátussal és ugyanannyi izraelitával). MKA 2000. 140. p. 96 A szubjektív emlékezet és az objektív írásos dokumentáció ütköztetésének szép példáját láthatjuk ebben a konkrét adatban: a birtokunkban lévő érettségi bizonyítvány egyértelműen tanúsítja az esztergomi, majd lévai helyszínű iskolavégzést. Jenővári Eva és az ő tudásanyagát kiegészítő édesanyja emlékezetében viszont ez így élt: „Béla és Jenő ... Szegeden a Piarista Gimnáziumba kerültek, jó tanulók, ösztöndíjjal". - Ilyen, kisebbnagyobb ellentmondás máskor is, többször is nehezítette a kutatást (ezekre a szövegben nem mindig térek ki), ugyanakkor számtalan hiteles, pontos információhoz kizárólag szóbeli gyűjtés formájában jutottam. 97 Város Szlovákiában a Kisallold északkeleti részén, az Ipoly menti dombság nyugati peremén, a Garam kiszélesedett völgyében, a Perec-patak mentén, Nyitrától DK-re. 1910-ben 9675 lakója volt (8752 magyar, 199 német, 688 szlovák; 6317 róm. kat., 1485 réf., 1384 izr. - MKA 2000. 130. p.). Vasúti csomópontjárási székhely, a 17M8. századtól a céhes ipar egyik központja, fontos vásárhely, a 19. sz. végére kereskedelmi központ. 1919-ig és 1938-44 között Magyarországhoz tartozott (Bars vm.). Magyar Nagylexikon XII. 2001. 74-75. pp. 98 Gimnáziumi érettségi bizonyítvány a lévai róm. kat. kegyes-tanítórendi főgimnázium pecsétjével; magyar nyelvű űrlap, magyarul kézírással kitöltve 1907. június 12-i keltezéssel, a vizsgabizottság s.k. aláírásával. 99 Források: Index (leckekönyv) Városi Béla joghallgató úr nevére kiállítva; eredeti doktori diplomája és annak 1922. május 20-i keltezésű másolata.