Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Balpataki Katalin: A helynévrendezési törvény kialakulása és végrehajtása

A helynévrendezési törvény kialakulása és végrehajtása (1894-1954) Balpataki Katalin Egy településnév magában hordozza az ott élt és élők emlékét, történelmét, azonosító jegyeit és egyben a lokálpatriotizmus kifejezője, a nemzeti és nemzetiségi tudat része. Egy község elnevezése fontos történeti dokumentumként is szolgál, hiszen a névadás gyakran visszavezethető a megtelepülés kezdeteire, az első birtokos családra, a helység fekvésére, patakok, tavak, növények nevére, vagy más földrajzi, táji jellegzetességre. Magyarországon a 19. század végéig a települések elnevezése esetleges volt. Egyes helynevek a honfoglalás kori megtelepülést őrzik a mai napig. Középkori települést sejthetünk a vásárokra, foglalkozásokra utaló településnevek mögött. Mások birtokosukról, templomuk védőszentjéről, természeti, gazdasági adottságaikról kapták azonosító nevüket. A magyarországi helynevek keletkezésének körülményei nem minden esetben ismertek és többnyire csak a nép száján hagyományozódott tovább. A helynév felvételét, változtatását, írásmódját semmilyen jogszabály nem szabályozta, így gyakori volt az ugyanolyan, vagy többnevű település is. Ez a helyzet a középkori gyökerű megmerevedett intézményrendszerben nem okozott különösebb fennakadást. A 18. századtól kezdve azonban a közigazgatási és infrastrukturális fejlődés útját állta. A rendezetlen helynevü települések problematikája a kiegyezést követően csúcsosodott ki. Az immár önálló közigazgatási rendszer egyre nehezebben birkózott meg a zűrzavarral. Mivel káosz uralkodott az ország egyik fontos adminisztrációs rendszerében, nem fejlődhetett a térképészet, ezáltal a hadászat, a postaszolgáltatás, az oktatás - mindez zavarta a közigazgatást és a vasúti közlekedést. Hely névrendezés Az 1867-ben alakult Országos Statisztikai Hivatal (OSH) feladatkörébe tartozott az országos helységnévtár szerkesztése, melynek első kötete 1873-ban jelent meg. A helységnévtár országos jellegű hivatalos kiadvány, amely regisztrálja, valamint a gyakorlati és tudományos feladatok ellátása számára rendszerezi az államigazgatási területi egységeket és külterületi lakott helyeket, azok főbb jellemző adataival, közigazgatási beosztásával együtt. Hivatalosan ekkor figyeltek fel először a helyneveket illetően arra, hogy a történelmi Magyarországon a több mint 22. 000 lakott helyet tekintve 826 olyan település létezett, amelyek azonosításukra ugyanazt a nevet használták és majd kétezerre tehető azon községek száma, amelyeknek egyáltalán nem is volt azonosító neve. Az új telepítésű falvak például gyakran az „Újfalu" (82 db) nevet vették fel, vagy sokesetben a templomuk védőszentjének nevét használták azonosításra, így több Szentandrás (16 db), Almás (25 db)

1 községet jegyeztek a helységnévtárak. Szintén zavart okozott az is, hogy általában a több nemzetiség lakta településnek több azonosításra szolgáló neve volt. Akadtak olyan községek, ahol más név szerepel a községi pecséteken, más a hivatalos írás-