Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Halmágyi Pál: I. világháborús hősi emlékművek Makón és környékén

első „Hősök napját" Makón és mind sürgetőbb kérdés lett az emlékmű állítása is. Az akkor megyei székvárosként jóval nagyobb tekintéllyel és alakossággal rendelkező helység pályázatot írt ki hősi emlékművének megalkotására. Országos hírű szobrászok nyújtották be terveiket, s a képviselő-testületnek Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Szentgyörgyi István és Pásztor János terve közül kellett választania. 1926. október 4-én döntött a képviselő-testületből alakult bizottság, s Pásztor János javaslatát fogadták el. Egyetlen kikötésük volt, hogy a három alakos főcsoport haldokló hőse ne akt legyen, hanem egyenruhás katona. A művész elfogadta a módosító javaslatot és megtörtént a megállapodás az emlékmű kivitelezésére. A költségekre a város 64.000 pengő bankkölcsönt vett föl. 1927. október 25-én a főtéri régi kút körül kiszedték a fákat, a téren kijelölték a szobor helyét és megkezdték a terep rendezését. Pásztor János alkotása 8, 16 és ismét 8 szegletű, három lépcsős, haraszti mészkő talpazaton álló, egy fő és két mellékalakos kompozíció. A főcsoport és az északi mellékalakzat maga is több figurából áll. A főcsoport: Ősmagyar vitéz (főalak) áll védőn a lehanyatló honvéd felett. A puskáját elejtő sebesült harcos mellett egy fiatal nő fohászkodik. A magyar ruhás csikósfigura, fokossal. (Itt találhatjuk a művész szignóját, míg az. északi mellékalakon az öntőműhely jelzését.) Északi mellékalak: fiatal anya két kisgyermekével. A főalak beállítása, tömege, mozgalmassága emlékeztet bennünket az 1921-ben Budapesten fölállított irredenta szobrok, szintén Pásztor János által megformált „Kelet" figurájára. (Ott Csaba vitéz erőt sugárzó alakja az Erdély címerét görcsösen tartó, elbukó ifjú fölött áll.) A nyolcszögű talpazat és az abból kiemelkedő 16 szögű hasáb oldalaira vésték fel a 798 hősi halott nevét. A város főterén kialakított és bekerített virágoskert közepén elhelyezett monumentális emlékművet Horthy Miklós kormányzó 1929. szeptember 29-én avatta föl. 1933-ban a Maros-parti Lúdvári erdő mellett 4 holdat a „Hősök ligetének" kijelöltek, és megkezdődtek a faültetések. (6. kép) A II. világháború idején elkezdték felvésni a makói emlékműre az újabb hősi halottakat. így felkerült az emlékműre a haditudósító században szolgáló Gallyas Ferenc főhadnagy (aki később azonban szerencsésen hazatért), és 71 hősi halált halt makói honvéd valamint 5 zsidó munkaszolgálatos neve. 1 1. Püspöklele. (Maroslele): A község anyagi - lehetőségeinek igen korlátozott voltára tekintettel - 1924. augusztus 8-án úgy határozott, hogy a templom falán helyezi el a hősi halottak nevét tartalmazó díszes márványtáblát. Néhány évvel később, 1927-ben felmerült egy „Hősök Háza" építése, de cz az elképzelés nem tudott megvalósulni. 1928-ban fákat ültettek a templom körüli téren, így kialakult a „Hősök ligete" majd 1929. október 15-én felavatták a 78 hősi halott nevét őrző fehér márványtáblát a templom külső falán. 12. Királyhegyes: 1925-ben még azt tervezték Királyhegyesen, hogy a templom falán elhelyezett emléktáblán örökítik meg a község hősi halottainak neveit. Később MAKÓ [929. SZEPTEMBER 29. PÁSZTOR JÁNOS ALKOTÁSA 6. kép A makói emlékmű, 1929.