Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Halmágyi Pál: I. világháborús hősi emlékművek Makón és környékén

I. világháborús hősi emlékművek Makón ós környékén Halmágyi Pál Az I. világháborús emlékművek a Makó környéki települések igen gyakran egyetlen köztéri szobrai, építőművészeti alkotásai. Mint ilyeneknek igen fontos, bátran mondhatjuk, meghatározó szerepük volt az ott élő lakosság művészettel való első találkozásában. A szobrok avatásának, majd az előttük rendezett ünnepségeknek ugyanígy meghatározó szerepük volt e közösségek történelmi tudatának, hazafias érzéseinek, érzelmeinek kialakításában. Gondoljunk vissza a néhány évvel ezelőtti emlékmű-állítási népmozgalomra, mikor az államszocializmus szétpattanásával, a nyolcvanas évek legvégén és a kilencvenes évek elején, a II. világháborúban elesett hőseink emlékeivel díszítettük köztereinket, temetőinket. Igaz, most 40 év elfojtott érzelmei is mozgatták a cselekvő kezeket, de az alapindíték megkérdőjelezhetetlen. Ahogyan a mi nemzedékünknek apáink iránti kötelessége volt ezt megtenni, úgy volt ez kötelessége a húszas években a túlélő bajtársaknak, a hozzátartozóknak, a hősökre emlékező közösségeknek. E momentumokat szem előtt tartva, a Makó és környéki emlékműveket nem művészettörténeti értékeik (bár e téren sincs sok szégyellnivalónk), hanem felállításuk története, felavatásuk ideje, az alkotók neve és a szobrok által megőrzött névsorok adatai alapján vizsgáltuk. A világháború kitörését követően nagyon rövid idő alatt felmerült az igény a hősök emlékének méltó megőrzésére. E társadalmi mozgalom létrehozta a „Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottságot" (HEMOB), mely már 1915 januárjában levéllel fordult a belügyminiszterhez. Tudatták a hatósággal, hogy az ilyen emlékművek tervének elkészítésére, helyének kiválasztására tanácsokat és javaslatokat adnak a hozzájuk fordulóknak. A hősi emlékmüvek megvalósítását segítendő a Bizottság emlékmű és katonasír osztálya 1916 októberében egy tervgyűjteményt adott ki (Lásd: melléklet). Az albumban mintegy 30 művész 85 tervét, azok rövid műleírását és költségtájékoztatóját tették közzé. (A Bizottság ezen osztályának tagjai között az országgyűlési képviselők és tábornokok mellett neves művészeket is találhatunk, úgy mint: Kallós Ede, Ligeti Miklós, Róna József, feles Ede szobrászok, Alpár Ignác. Pogány Móricz, Vágó József építészek). Később újabb és bővebb, jóval több tervet tartalmazó ajánló album is megjelent a HEMOB kiadásában. A Belügyminisztérium mindezekre figyelemmel körrendeletben hívta fel a törvényhatóságokat, hogy e körben tájékozódásért a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottsághoz forduljanak.

1 A politikusokat, katonákat, művészeket tömörítő társadalmi szervezet 1916 augusztusában elérte, hogy minden, a Hadügyminisztérium által felállított katonai emlékmű tervét ő véleményezze. A világháború negyedik évében a társadalmi mozgalom mellett már a magyar törvényhozás is foglalkozott az elesettek emlékének megörökítésével. 1917 tavaszán terjesztette be a belügyminiszter a VIII. tc-t, mely kimondta: „Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében". Második szakaszában előírta a törvény, hogy minden község (város) anyagi erejének megfelelő méltó emléken örökítse meg a hősök neveit.