Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Zombori István: Az I. világháború emlékei a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében

világháború végét követő időszak zűrzavaraiban. Nagy kár, mert a Móra által részletezett zászló, fölszerelési tárgy, és mindenféle egyéb anyag fontos hadtörténeti, kortörténeti és szegedi várostörténeti értéket jelentett, amely sajnos az enyészeté lett. Viszont ma is megvan a Várostörténeti Leltárkönyvbe 1919. április 2-án 68-as szám alatt bejegyzett szovjet-orosz híradós vörös zászló, amelyet a 309-es számú honvéd gyalogezred ejtett zsákmányul 1918 augusztusában a fronton, és amely Hollós József adománya. (3. kép) 1919. április 4-én újabb jelentős tétel, elsősorban fegyveranyag belel tarozására került sor (69-99 számig). Az itt lévő anyagok egy része szintén törzsanyag, másik része pedig a bejegyzés szerint Krucsay Kamill szegedi honvédszázados adománya. Az 1918 vége és az 1920 közötti időszak sajátos történeti eseményeihez tartozik, hogy az őszi forradalmat követően 1918 decemberében francia megszálló katonaság vonult be a városba és itt tartózkodott 1920 márciusáig. A franciák Szeged város belpolitikai életében jelentős kiegyensúlyozó szerepet játszottak, de a nemzetközi események, elsősorban a román és szerb csapatok támadása miatt külpolitikai szempontból is fontos volt ittlétük. Nekik köszönhető, hogy egyik fél katonái sem tudtak a városban pusztítást végezni, főként pedig nem sikerült Szegedet román, vagy szerb megszállás alá helyezni. Tény viszont az - és az előbbi leltárkönyvi bejegyzés is erre utal -, hogy Móra fontosnak tartotta a franciák szegedi jelenlétének dokumentálását, megőrzését a múzeumi gyűjteményben. Ma több korabeli. Szegeden kibocsátott francia nyelvű plakát, röplap, Szegeden kiadott francia nyelvű újság, néhány használati tárgy, illetve az előbb említett fegyver, valamint korabeli fotók örökítik meg a francia jelenlétet. A város különböző utcáin masírozó francia katonákat, az 1919. július 14-i, Széchenyi téren tartott francia nemzeti ünnep eseményeit láthatjuk a fényképeken. Ezek ma a történeti gyűjtemény értékes kortörténeti emlékei. Nem vitatható, hogy a múzeum megmaradása, 1918-19-20 folyamán történő jelentős gyarapodása, talpra állása a háborús idők után, a megcsonkított ország viszonyai közepette nem kis mértékben tulajdonítható Móra személyes, emberi, erkölcsi és tudományos tevékenységének. 1920 januárjában, amikor elküldi az előző, 1919-es évről szóló beszámolóját feletteseinek, akkor ebben az emiatt érzett büszkeség, öntudatos magabiztosság olvasható ki az alábbi mondatban: „Amikor a felkoncolt Magyarország vidéki kul túrközpontjai ban a könyvtárak és múzeumok kifosztva, felprédálva vagy magyarságukban meggyalázva halottasházakká váltak, és amikor az ország szívében is hosszú időre megdermedt a kulturális intézmények élete: legyen szabad legalább itt. Szegeden, a magyarság Herkules-oszlopainál, melytől keletre és délre ellenséges óceán kavarog, rámutatni a mi csöndes kultúrszigetünkre, amely a Gondviselés kegyelméből megmaradhatott magyarnak és zavartalanul gazdagodhatott ebben a vérrel szegett fekete esztendőben is.

7 Ugyanezen levélben megismétli a lentebb már említett, 1919-re vonatkozó jelentésének fontos mondatát, amelyben a Szegedi Könyvtár és Múzeum megnövekedett fontosságát a kialakult új politikai határviszonyokban így látja: „... az ország nagy vidéki kultúrintézelei közül egyedül a szegedi maradt meg magyarnak, amelyre eddig az állam aránylag legkeve7 A Somogyi Könyvtár 100 éve. 1984. 97. p. 6 0 P b GfT 3. kép A zsákmányolt szovjet-orosz hadilobogó. (Fotó: Dömötör Mihályi