Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Zombori István: Az I. világháború emlékei a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében

1915. november 19-én került bejegyzésre a 23-as tétel. Ez egy aranyozott ón kétfejű orosz cári címerből való sast ábrázolt és amint a bejegyzés jelzi, több helyen golyó okozta sérülések láthatók rajra. Magassága 36 cm szélessége 77. Breszt-Litovszk vár főkapuján volt eredetileg. (1. kép) Onnan hozta magával hadizsákmányként Meyer István hamburgi német katona, aki, amikor csapatát áthelyezték, azt hitte, hogy hazamennek Németországba. Amikor azonban kiderült, hogy Szerbiába mennek és szerelvényük Szegeden állt az állomáson, nem akarta tovább cipelni a győzelmi jelvényt és 50 koronáért eladta Kálmán Béla szegedi 46-os katonának. A szegedi katona, aki már 17 hónapja szolgált, egy ideig őrizte, de mivel pénzre volt szüksége, 60 koronáért eladta a Városi Múzeumnak.

3 Az 1916. 2l-es tétel - úgy gondoljuk - világviszonylatban is egyedülálló tárgy beszerzését rögzíti. A szegedi 46-os honvédok több hónapon át vívták elkeseredett álló harcukat a doberdói fennsíkon az olaszokkal és a két fél között, a senki földjén álló, terjedelmes szederfát a mindkét irányból rázúduló géppuska és puskalövedékek szétszaggatták. Ezért 1916 nyarán az ágainak egy részét és leveleit elvesztett nagy, kiszáradt fát József főherceg frontparancsnok parancsára kivágták, s mint a katonai hősiesség és helytállás, de egyszersmind az értelmetlen pusztítás szimbólumát hazaküldték. A híres doberdói fát 1916 nyarán ünnepélyesen a városnak átadták. Az említett leltári bejegyzés azt írja: „Beutalva a Városi Tanács által"

4 Korabeli fotók is maradtak az eseményről, amikor egy gerendából készített tartóállványban elhelyezve a 3,7 m magas fát apró nemzetiszínű zászlókkal és szalaggal földíszítve a múzeum oszlopos főbejárata előtti részen fölállították. Itt vettek tőle búcsút a katonák, és került be aztán a gyűjteménybe, majd természetesen mindjárt akiállításba.

5 A szomorú háborús aktualitás és az innen származó tárgyak dominanciáját jelzi az is, hogy míg a korábbi években a történeti anyag kisebb részt képezett a régészeti anyaghoz képest az éves gyarapodásban, addig pl. 1916-ban a teljes évi gyarapodás csak kizárólag háborúval kapcsolatos történeti tárgyakból állt. Igaz ez 1917-rc vonatkozóan is, amikor a román frontról, illetve a háború egyéb helyszíneiről különböző fegyverek, tartozékok, kézigránátok, repülőgépekről lehajított bombák darabjai kerültek be, továbbá olyan emléktárgyak, amelyeket a katonák a fronton lövedékek hüvelyéből és más egyéb tárgyakból készítettek. Az 1917. évi gyarapodás meghatározó részét a város ismert családjának fia, Engel Vilmos főhadnagy adományozta a múzeumnak, ez szintén háborús anyag. (17-24; 4153; 56; 59), 1918-ban találunk vésett vasgyűrűt, amelyik, mint ismert, a háború költségeire beszedett nemesfém-gyűjtés révén az arany jegygyűrűk helyett került használatba, valamint különböző baráti és ellenséges hadseregek tárgyait: kézigránátokat, puskákat, patrontáskákat, oldalfegyvereket, egyenruha-tartozékokat, kardbojtokat (1-21; 23-25). 3 L.SZ.: 1915.23. 4 Lásd Szegedi Napló 1916. július 18. 5 Erre bővebben lásd: ZOMBORII. 2004. 389-L24. pp. /. kép A Breszt-litovszki vár kapubejáraiáról elhozott cári sas. (Fotó: Dömötör Mihály)