Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Zombori István: Az I. világháború emlékei a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében

Az I. világháború emlékei a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében Zombori István 1914 nyarán kitört az első világháború, amely 1918 őszéig tartott. Eltekintve azoktól a megpróbáltatásoktól, amelyek Szegedre, mint minden más településre is vonatkoztak, a katonai behívásokra, a gazdasági nehézségekre, amelyek természetesen a kultúrára és így kiváltképpen a könyvtárra, múzeumra fokozott megpróbáltatásokat róttak, egy új feladat jelentkezett. Ez a háborús eseményekből egyrészt önmagától adódolt, másrészt az országos szakmai vezetés, a főfelügyelőség fel is hívta a figyelmet: körlevélben kérték, hogy a múzeumok a saját területükön minél nagyobb figyelemmel és gondossággal próbálják összegyűjteni a háborús eseményekkel összefüggő tárgyi és egyéb anyagot az utókor számára. Az. 1914 utáni történeti anyagban ezért természetesen Szegeden is sokáig az első világháborús anyag jelenti a meghatározó mennyiséget. Az I. világháború egy új jelenséget eredményezett. A háborúba nagy lelkesedéssel bevonult katonák

1 úgy érezték, az ő harcuknak a magyar sereg által vívott küzdelemnek a hírét meg kell örökíteni. Emléktárgyakat hoztak haza, ellenséges fegyvereket (puska, szurony, sisak, kard, egyenruha stb.), az. idegen országok pénzét, viseletét, néhány ikont. Persze naplót írnak, meg komoly leveles beszámolókat és igen sok fénykép is készüli. Ezeket már a háború alatt sorra ajándékozzák a múzeumnak, mert olyan, - bár a jelenkort képviselő - tárgyi anyagnak gondolják, amelynek megőrzése a múzeum dolga. Komolyan is veszik ezt az intézmény munkatársai. Tömörkény István, Móra Ferenc és rendre beleltározzák a tárgyakat. Az adományozók rendszerint ügyvédek, orvosok, tanárok, jeles városi tisztviselők, rendszerint értelmiségiek. Megjelennek a frontemlékek, ellenséges országok pénzei, fegyverei, katonai viseletei, alkalmi kártyák, hamutartók, öngyújtók, vázák, stb. tüzérségi lövegek hüvelyéből készítve, vésve, rendszerint a front nevének és a dátumnak megörökítésével. Az 1915-ös évnél a leltárkönyvben ugyan az 1. számú tétel a Magyar Míikertészek és Kertgazdák Országos Egyesületének díszoklevele a Szeged városi Közkertészel részére, a 24-es számú tétel pedig Dankó Pista koporsójának vörösréz kulcsa, amely Tömörkény István ajándéka, de a közte szereplő, összesen 22 tétel

2 a világháborúval kapcsolatos fegyvert és katonai fölszerelési anyagot jelent, amely a frontot megjárt személyek ajándékaként került ide. Ezek közül is kiemelkedik a 15-ös, amely papírpénzeket tartalmaz. Olyan szükségpénzekről van szó, amelyeket később elsoroltak a numizmatikai anyagba, de amelyekről Tömörkény István azt írja: „Azért írtam ebbe a naplóba az éremtári helyett, mert a többi háborús emlék is itt van bejegyezve". 1916-ból hasonlóképpen nagy számban találunk vitézségi érmeket, a front által érintett különböző országok fém- és papírpénzeit, fegyvereket, a fronton fabrikált különböző emléktárgyakat, egyenruha tartozékokat, orosz és szerb frontról származó postakártyákat, szinte kizárólag adományból. 1 Erre vonatkozólag Id. SZABÓ D. 2004. 15-17. pp. 2 L.sz. 1915. 2-23. A szegedi múzeum első leltárkönyvét, a numizmatikai! 1883 áprilisában nyitották. A lobbi régiséget válogatás nélkül az 1883 augusztusában megkezdett leltárkönyvbe írták, majd amikor 1906-ban betelt, megnyitották a II. kötelet. Ezl 1927-ig vezettek, amikor betelt. A jelzett leltári szám így a 2. kötetben található, mint ahogy a többi I. világháborús tárgy is. Kivétel a fakatona, amelyet mint szobrot, az. 1902-ben nyitott Szépművészeti leltárkönyvbe vezettek be.