Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Forró Katalin: Az I. világháborús emlékmű felavatása Vácott

zuson alapuló megegyezéssel akarta kiválasztani a megfelelő helyet

8

. A helyi sajtón keresztül kérték fel a város polgárait arra, hogy véleményükkel segítsék a városvezetést

9

. A legtöbb szavazatot a főtér, akkori nevén a Konstantin tér kapta. Alternatívaként felvetették ugyan, hogy a középvárosi temetőben lévő katonasírok mellett emeljék az emlékművet

10

, de ezt végül elvetették. A helyszín kiválasztásában más szempontokat tartottak fontosnak. „E tér a legforgalmasabb, itt látják a legtöbben"

11

, „...mert ez a központ, itt zajlik le minden nevezetes esemény,...Az idegeneknek itt van alkalma látni, hogy Vác város nem csak hogy nem feled, de megbecsüli elesett fiait..."

12 - voltak a nagyközönség legfőbb érvei a főtéri elhelyezés mellett. Vác háromszög alakú barokk főtere a városközpont szerepét tölti be. A háromszög egyik oldalán futott végig a főút, így a városba érkező, vagy azon csak keresztül utazó nem kerülhette ki. Ide torkollt be a vasútállomást a városközponttal összekötő Széchenyi utca. A tér fogta közre a városháza, a Siketnéma Intézet, Takarékpénztár, éttermek, boltok, szállodáksorát, itt állt a plébániatemplom szerepét is betöltő Fehérek Temploma. A főtér adott otthont a hetipiacoknak, nagygyűléseknek. Kommunikációs szerepe, jelentősége

11 eleve biztosíthatta a téren felállított emlékmű közönségre gyakorolt propagandahatásának hatékonyságát. A főtér azonban már foglalt volt: itt állt a millennium tiszteletére ültetett facsoporttal a közepén, öntöttvas ráccsal körülvéve a Konstantin park. Ezt a parkot kellett megbontani az emlékmű kedvéért. Hosszas mérlegelés után a végső döntést 1926 augusztusában mondta ki a szoborbizottság

14

. A döntés meghozásában sokat számított Csók István festőművész véleménye is, aki szintén a főtéri elhelyezést preferálta

15

. A helyszín kiválasztása után a szoborbizottság pályázatot írt ki az. emlékmű szoborterveire. A pályázat nyertese Cser Károly szobrászművész lett

16

. A művész a budapesti Képzőművészeti főiskolán végzett, ahol Radnay Béla, majd Stróbl Alajos tanítványa volt. Az. általa megálmodott emlékmű rendkívül monumentális, mozgósító erejű, ugyanakkor közérthető. A főcsoport központi alakja egy zászlót tartó magyaros viseletű fiatal lány, aki nem más, mint „Patrona Hungáriáé". Az ábrázolás módja hasonlít Delacroix „A szabadság vezeti a népet" címet viselő, 1830-ban készült képének központi nőalakjára. A lobogót vivő nő nem csupán a szabadságot, jelen esetben a hazát is szimbolizálja. Az első világháborús emlékműveken gyakorta megjelenik „A Magyarok Nagyasszonya" alakja, mint a szabadság és a haza szimbóluma

17

. Jobbján egy szuronyos rohamra induló népfölkelő, balján egy ifjú honvéd. A haldokló tiszt a lány háta mögé került, mert a művész igyekezett a „lehangoló motívumot"

18 a kevésbé hangsúlyos részre helyezni, mintegy elrejteni. A két mellékalak egy-egy oroszlán és egy-egy gladiátor. Az egyik oroszlános csoport a harcoló, a másik a sebesülten összeomló ifjút ábrázolja. 8 A Honvédemlékmű a város határában, a csaták egykori helyszínéhez közel áll. Az első világháborúban azonban nem voltak közvetlen katonai események a városban. A háború áldozatainak emlékművét így nem köthették egy megadott földrajzi helyhez a városon belül. 9 Váci Hírlap, 1924. november 16., 23., 30. lapszámok 10 Váci Hírlap, 1924. november 23. 11 Váci Hírlap, 1924. november 23. 12 Váci Hírlap, 1924. november 30. 13 A terek kommunikációs jelentőségéről lásd.: HELLER M. - RÉNYI A. 1996. 14 Váci Hírlap, 1926. augusztus 20. 15 Váci Hírlap, 1926. augusztus 11. 16 Váci Keresztény Újság, 1925. december 26. 17 Részletesen: HANKISS E. 1991. 18 Váci Hírlap, 1927. február 13.