Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Keppel Csilla: I. világháborús orvostörténeti emlékek a szombathelyi Smidt Múzeumban
élelmiszerek rendelkezésre bocsátásával. A felsorolt hölgyek a háború alatt heti 1-2 teljes napot dolgoztak Pető Emő keze alá. Mivel az 500 ágyas osztályon esak egyetlen beosztott orvos segédkezett, 23 a műtétek során az önkéntes ápolónők közül éveken át szinte fáradhatatlanul asszisztált Pető Emő későbbi felesége, Szegedy Gina és gróf Erdődy Sándomé. A vezető önkéntes ápolónőknek Pető dr. tanfolyamot tartott a gépekkel való gyógy tomáztatásról, ill. az utókezeléses masszírozásokról. 24 A jómódú, polgári származású Kourim Gizella önkéntes vöröskeresztes ápolónővér ápolói ruhája tity illájával és vöröskeresztes karszalagjával, jelvénye, táskája, két emlékkönyve és 23 db katonáktól kapott képeslapja van a Smidt Múzeum tulajdonában. A több tucat üdvözlőlapból megtudjuk, hogy az általa ápolt katonák hálásak voltak önzetlen munkájáért és az ápolónővér a későbbiekben is követte sorsukat a fronton vagy más lábadozó intézményekben. Volt, aki szabadságoltatásáról ír neki, és hogy polgári állását ismét elfoglalta. Mások őszinte hivatástudatát dicsérték még a távolból is és áldották finom keze munkáját, amivel sebesüléseik fájdalmait enyhítette. Az első emlékkönyvét 1914 szeptemberében, a másodikat 1915 júliusában nyitotta. Az első könyv elején egy nyomdai romantikus várábrázolás alá nevét és címét is beleírta: Szombathely, Szent Márton u. 11. sz. A sűrűn teleírott második könyv is csak 1916 júniusáig tartott. A közel 600 bejegyzésből nyomon lehet követni a sebesültek viszonyulását a háborúhoz. A kezdeti időszakban szinte lelkiismeretfurdalással és szégyenérzettel küzdenek a katonák, hogy amíg ápolás alatt állnak addig nem tudják a hazát szolgálni. Később a harctéren feletteseik által hangoztatott győzelembe vetett hitüket olvashatjuk az. emlékkönyv lapjain, majd egyre részletesebben leírják személyes hányattatásaikat. Az orosz, erdélyi, szerbiai és olasz frontról Szombathelyre került sebesültek sorai többet mondanak a rövid köszönetnél. „Harcoltam Szerbiában, Galíciában és megsebesültem Doberdonál az olasz harctéren, feküdtem Szombathelyen - közli Popovics Sándor, a 46-os gyalogezred közlegénye 1915 augusztusában. Megrendítőek a szemük világát vesztett katonák vallomásai: „... a harctéren 8 hónapot szenvedtem, elvesztettem a jobb szemem, de ha Isten ide nem segít, akkor elvesztem a bal szemem is. Nagyon szépen köszönöm az oivosurnak, hogy kigyógyította, meg a jószívű nagyságájéknak! Podonyi József" A következőket írja Hideg János 17-es honvéd gyalogezred 15/1 utásza: „...tiz hónapot töltöttem a harctéren... sok szenvedésben vettem részt, a halál nagyon közel járt, de visszakerültem e szép magyar hazába, bár a jobb szememet elvesztettem, mert egy gránát nekivágta a követ. Szombathely, 1916. febr.20." A megrendítő sorsok között vicces bejegyzéseket is olvashatunk. Grábucz Lajos a 38-as gye. katonája elismeréssel szól Szombathely város vendégszeretetéről, jól tartották káposztával és krumplival, de a szíve haza húzza az édesanyjához. Pető Emő Kourim Gizellához írt köszönőleveléből tudjuk, hogy a jótékonykodó ápolónő még a háború végén, 1918 karácsonyán is számos hasznos ajándékkal igyekezett örömtelivé tenni a sebesültek ünnepét, aki szociális érzékenységét megtartva 1919-től már a fogházmisszióban a foglyok lelki gondozása körül tevékenykedett. 25 Összefoglalásul tehát két jeles ember, az orvos Pető Ernő és az ápolónővér Kourim Gizella első világháboiús tevékenységébe kívántam a szombathelyi Smidt Múzeumban őrzött emlékeiken keresztül betekintést nyújtani. Befejezésül megemlítendő, hogy dr. Pető Emő lett a későbbiekben Vas megye és Szombathely Közkórházának megalapítója, aki egy kitűnő sebészgenerációt nevelt ki, közöttük a későbbi múzeumalapító dr. Smidt Lajost is. 23 Dr. Fodor György István, aki később Bp.-en vált közismert szájsebésszé 24 PETŐ E. 1934. 42-43. pp. 25 FEHÉR K. 1927. 120. p.
