Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról
március 9-16. közötti harcok során az olaszok tüze miatt szinte napokra a földre kényszerült a „terra rosára", a vörös földre, amelynek sara megszáradva szinte kőkeménnyé és vörössé tette a földön fekvő katonák ruházatát. Ok lettek az agyagemberek, ruháik pedig, a férfias kitartás jelképei. Az. ezred hőseit Sidló Ferenc szoborba is formálta „Terra Rosa hősei a harc után" címmel. Ahogy az orosz fronton, itt is folytatódott a trófeagyűjtés, de már kiegészült másfajta tárgyakkal, a fronthétköznapok legkevésbé sem trófea értékű tárgyaival: olasz és francia sisakokkal, gázálarcokkal, ásókkal, kulacsokkal, csajkákkal, s persze fegy vérekkel is, géppuskákkal, aknavetőkkel a Tagliamento partjáról. Az egyik olasz fronton szerzett „trófeát" különös gonddal vette saját pártfogásába az ezredes. Egyik katonájától kapott bőr tárcát, amelyet a katona egy Stavanelli nevű, harcban elesett olasz tiszt zsebében talált. A táskában magánlevelek és hivatalos olasz okmányok, térképek voltak, amelyeket a háború gentleman szabályai szerint elküldtek az elesett családjának, egy levél kivételével, amely a költő d" Annunziotól szaunázott. Ezt a levelet Kratoehvil - amint írja, megtartotta magának. A gyűjtésből kiállítást rendeztek Nagyváradon 1918. május 9-22. között. Több mint négyszáz tétel ereklyetárgyat láthatott a város közönsége az orosz és olasz, frontról. Nem a háborút magát hozták el a városba a frontról a tárgyakon keresztül, hanem a gyalogezred konkrét háborúját. Az ereklyék arra voltak jók, hogy a városnak bemutathassák a „mi katonáink", a saját közösségből kikerült „négyes honvédek" személyes hősiességét, a „mi háziezredünk", a nagyváradi gyalogezred minden rettenettel szembeni közös kitartását. Az ereklyékhez mindig személyhez köthető történetek jártak, amit a rendezők szóban is elmeséltek az. érdeklődőknek, de kis „Tájékoztatóban" írásban is kiadtak. 54 Helyi hőssé válhatott a kiállítás révén Janku Jakab 7. század beli küldönc, akinek hősiességét egy írógép hitelesítette: a küldönc egy sebesült oroszt hozott be a saját állásba. Az írógép az orosz hátizsákjában volt. Kovács István tizetles hősteltét egy orosz hordágy rúd dokumentálta, amellyel egy orosz őrsöt ugrasztott szét társaival. Egy orosz telefonszekrény Szabó Károly tizedes bátorságáról mesélt: a tizedes egy magas fán rejtőzködő orosz tüzérségi megfigyelőt fogott el emberestől, telefonostól. Igazi magyar virtusnak lett a tanúja egy bersaglieri kalap, amelyet Molnár István géppuskás szakaszvezető lopott le a sötétben egy őrségben lévő olasz fejéről. Hiába lőttek utána, behozta a kalapot - írja a Tájékoztató. És így tovább, hasonló minőségben. S persze kuriózumok, a frontbarátkozást dokumentáló orosz húsvéti tojások, a Szent Bazil kolostor romjai közül kimentett gyertyatartó, a fronton készített karácsonyi betlehem, karó röpcédulákkal, amelyet az orosz állások elé tűztek ki, s a röpcédulákon az orosz, forradalom eseményeiről tudósították a híreket nélkülöző orosz ellenfélét. Természetesen bombák, repeszek, gránátok, gyújtófejek, fegyverek, amelyek vagy azért érdekesek, mert nem robbantak fel, hiszen ha felrobbannak, nagy pusztítást végezhettek volna, vagy azért, mert éppen Kratoehvil ezredes lába elé esett, vagy azért, mert egy konkrét dátumhoz köthető pergőtűz gránátesőjének egy megőizött példánya. A sokból egy. Kiállították Kratoehvil ,,saját kultuszának" dokumentumát is a kiállításon, egy „Isten hozott" táblát, amelyet az ezredes és katonái közötti ragaszkodás jelképének neveztek el. 55 Az ereklycmúzeum, mint tudjuk, megsemmisült. A létrehozás folyamata, a gyűjtés szempontjai, maguk a tárgyak és a cél, hogy mi legyen a szerepe majdan a múzeumnak mindazonáltal érdekes epizód. Hogy mi lehetett volna belőle, és a többi hasonló gyűjteményből 54 Tájékoztató a Nagyváradi Négyes Honvédek Ereklyemúzeumáról. Nagyvárad 19IX. Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag Gyűjtemény,. Lelt. Sz. 11 871/Em. 55 A Tájékoztató szövege a tárgyhoz: IIa egy napra is el kellett Kratoehvil apánknak menni, árvának érezte magát az ezred, de ha visszajött, örömünnep volt, és ahogy az eszközök megengedték ez. külső jegyekben is megnyilvánult. Ez. a tábla diadalkapu volt 1917 júniusában.
