Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Ságvári György: Tárgyiasult emlékezet - emlékművek, múzeumok a nagy háborúról
csak szeptember 12-én avatták a leghíresebb magyarországi „vasvitézt" Budapesten, a Deák téren, az Anker-ház előtt, a „Nemzeti Áldozatkészség Szobrát". Az országban (és szerte a birodalomban) persze számos más helyen is születtek ilyen „áldozatkészség" szobrok (vagy csak táblák), amelyeket aztán az alattvalók nemzeti és hazafias felbuzdulásból beboríthattak vásárolt szegekkel vagy kis táblácskákkal. Egyének, szervezetek, önkormányzatok, egyesületek, cégek, vállalatok válthatták meg pénzen ezt a jogot. Minden bevert jótékonysági szeg, táblácska forintokat jelentett, amelyek majd rokkantak, árvák, özvegyek segítését szolgálják. Az ugyanis elég hamar világossá vált, hogy az. államnak nem lesz elegendő pénze ilyen jellegű kiadásokra; az állam ezt a kötelezettségét valójában átvállaltatta az országos, vagy helyi közösségekkel, egyénekkel. 15 E vasba öltöztetett faszobrok azonban többek is voltak, mintsem csak a jótékonykodás szimbólumai, ideológiájuk sem pusztán a szegénvek, a hátramaradottak segítése volt; a szobrok „felvasazása" és az ehhez párosuló adakozás egyfajta hozzájárulásnak, egyszersmind a győzelemben való közvetett részvételnek is számított. Ezt fejezte ki még a szóhasználat is: a szobor-retorikában a „jótékonyságot" elég hamar kiszorította az ..áldozatkészség" kifejezés, nem is beszélve a fogalom állandó jelzőiről : „nemzeti, hazafias". De ezt sugallta maga a tevékenység is, amelyen keresztül az áldozatkészség megvalósul, hiszen a polgár nemcsak egyszerűen pénzt ad, hanem a szögelés fizikai megvalósításával maga is segíti a harcolókat, vagyis az. egyén fizikai aktivitása a hátország háborús erőfeszítéseit érzékelteti. A szobrok ugyanakkor a (győztes) habom apoteózisának rekvizitum ai is, jelképezték az állami (nemzeti) és egyéni büszkeséget, bevonva az otthon maradottakat a háborús erőfeszítésekbe, a várt győzelembe, a leendő sikerbe. A „vaskatona" szobrok így különböztek is a háború alatt (és utána) emelt egyéb emlékművektől. Hiszen ez utóbbiakat a gyász, majd a vereség, az állami (nemzeti) es magángy asz közös szimbólumai lettek, azt sugallva, hogy Trianon az egyén tragédiája is. Két típust képviseltek alapvetően a szögelésre kitett szobrok: vagy valamilyen középkori páncélos lovagot, vagy a nagy háború egyszerű katonáját. 16 Ahová elhelyezték, csak ideiglenes helyszín volt, lehetőleg valamilyen forgalmas közlekedési csomópont, hogy minél több ember láthassa, s hogy a szögelés rituáléja kifejthesse a kívánt propagandahatást, másrészt pedig legyen elég hely a rendszeres térzenés „ünnepélvekre". Ennek természetesen élő propaganda hatást szántak. De túl ezen, a szobroknak, a szoborszögelésnek a jelenre és a jövőre is üzenete volt. Azzal, hogy a bronzlapocskákon feltüntetik az. adakozó nevét, a hozzáadott emléklapon még azt is jelzik, a szobor melyik pontján helyezkedik el az. adakozó lapocskája, 17 vagy pl. Budapesten, a szobor képével díszített viselhető gallérjelvény (minimálisan 2 korona), ez a „jövőnek szóló üzenet" is. Ha a jelenben a szögelés aktusa a 15 Szabó hat áldozatkészség szoborról ír részletesebben (Id. 33. számú jegyzet). A budapesti szobor különleges volt e tekintetben, mert a hivatalos államhatalom játszotta a kezdeményező és szervező szerepet (miniszterelnök, honvédelmi miniszter), „alkotói"' közé csak később csatlakozik az Auguszta Gyorssegély Alap. Pozsonyban Bartal Aurélné, a főispán felesége a szervező, aki az összegyűlt pénzből városi és megyei háborús rokkantak otthonát szándékozott létrehozni. Székesfehérváron és Kolozsvárott Lyka Döme nagybirtokos a központi figura. Szegeden a helyi Vörös Kereszt Egyesület, Nagyváradon az egyik helyi napilap szerkesztősége, ahonnan a kárpáti falvak újjáépítésére indult meg az akció. Nagyszebenben a város német egyesületei a szoboralkotás mozgatói. A szobrok nevet is kaptak: a kolozsvári szobor a Kárpátok őre nevet nyeri, a nagyváradi neve: az Isonzó őre. A szobrok többségét ismert - és helyi kötődésű - szobrászok készítették: a budapestit Sidló Ferenc, a pozsonyit és székesfehérvárit Riegele Alajos, a kolozsvárit Szeszák Ferenc, a szegedit Szentgyörgyi István. Később már nemcsak neves művészek készítik az adott szobrokat és tárgyakat, hanem valaki a helyi polgárságból vagy a városban állomásozó katonai egységből. 16 A nagyobb hírű szobrok és alkotóik: Budapest - Sidló Ferenc - egy Mátyás korabeli páncélos vitéz; Kolozsvár - Szeszák Ferenc népfelkelő alak, a „Kárpátok őre", Székesfehérvár - Riegele Alajos - „Vértesvitéz"; Szeged Szentgyörgyi István - „Fahonvéd; Nagyvárad - Sidló Ferenc - honvéd alak, az „Isonzó őre" 17 Jelentős személyiségek lapocskái frekventált helyekre kerültek a szobron. A budapestin az uralkodóé, I. Ferenc Józsefé a ló kantárján, homlokdísz, boglárja közepére.
