Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bartha Éva: Országos Történész Muzeológus Konferencia Tatabánya, 2004. szeptember 1-3
Szvitek Róbert József (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) egy történelmi család tagjának, gr. Széchenyi Viktornak, az első világháborús hadinaplóján keresztül ugyanazt a hangulatváltozást mutatta be, amelyen az egész társadalom átesett. Zöm bori István (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) az 1883-ban létrejött múzeum első világháborús anyagának különlegességeit tárta a hallgatóság elé. A háborúba vonulók fontosnak érezték, hogy részvételüket megörökítsék. Az így keletkezett naplók, fényképek, egyéb tárgyak gyűjtését Tömörkény István múzeumigazgató és utóda, Móra Ferenc is igen komolyan vette. Móra szükségét látta külön helytörténeti leltárkönyv nyitásának, amelynek egyik igen érdekes, 21-es sorszámú tétele az a golyószaggatta eperfa, amelyet a Doberdóból hazatérő 46-os honvédek adományoztak a múzeumnak. Szólt a Hősök Kapuja freskójának sorsáról, a helyreállításról. Fölvázolta a múzeum azon szándékát, hogy az Olaszországgal, Szlovéniával és Ausztriával kialakulóban levő együttműködés révén fokozzák a gyűjtést, tervezik egy állandó első világháboiús kiállítás létrejöttét. A képeslap 1870 tájékán, a porosz-francia háború idején jött létre, propaganda céllal. Fazekasné Majoros Judit (Zempléni Múzeum, Szerencs) az első világháború harcra buzdító, a hadieseményekről tudósító sorozatokat mutatott be előadásában. A magyar sorozatból kiemelte az Érdekes Újságban megjelent fényképeket, életképeket, a Hadifotó kiállítás sorozatát, amelyek bár egyedi felvételekként készültek, akkoriban azokat postán továbbították, mint képeslapokat. Múzeumuk őizi egy különleges kapcsolat levelezését is, amely két ismeretlen - Pretz Ilonka és Járányi János - között indult a háború alatt s házassággal végződött. Fülöp Éva Mária (Kuny Domokos Múzeum, Tata) a tatabányai városi levéltár gyűjteményéből választott anyagon keresztül mutatta be, milyen mély érzelmi nyomokat hagytak az első világháború eseményei az emberekben. Egy alsógallai honvéd, Stein János iratait, emlékeit a családja több mint hatvan éven át őrizte, s azok csak tulajdonosuk 1980-ban bekövetkezett halála után kerültek a levéltárba. Altdorferné Pál Gabriella (Tatabányai Múzeum, Tatabánya) a Komárom-Esztergom megyei első világháborús emlékművekről adott áttekintést. Fölvetette annak szükségességét, hogy a falvak emlékműveinek kataszterét el kellene készíteni, ezzel is emléket állítva a méltatlanul elfeledett alkotóknak és alkotásoknak. Az elhangzott előadások s a vita kapcsán - Zombori István szerint - jól látható, hogy legyen akár országos, akár vidéki a múzeum, két kérdés azonos módon vetődik fél: egyrészt a háború pillanatában hogyan jelenik meg a spontán majd tudatos gyűjtés, másrészt ezek hogyan kapcsolódnak egy ország, egy nép közös emlékezetéhez, amelytől nem vonatkoztatható el Trianon. A koszorúzások, ünnepek kultusza 1945 után eltorzult, az őszinte érzelmeket kiváltó, a nemzeti hagyományokat ápoló rendezvényeket szétzúzták. Hogy ezek az emlékek mégis milyen mélyen élnek az emlékezetben, bizonyítja, hogy amikor a megyében feltérképezett emlékműveket Opusztaszeire kívánták vinni, egyetlen település sem volt hajlandó odaadni, sőt a legápolatlanabbakat is helyrehozták, azóta iskolások koszorúznak, ünnepelnek azoknál. Ihász István (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest) összegzésképpen úgy értékelte, hogy bár az első világháború emlékezete ebben az évben elhalványulni látszott, az. elhangzott előadások, a sokszínű vita is azt igazolta, hogy nagyon sokféle megélt emlékezet van, Ez pedig azt a feladatot rója a muzeológia művelői számára, hogy adjanak számot arról, saját gyűjteményeik relikviáiból hogyan tudnak emléket állítani a kor eseményeinek. A konferencia második napján a MAMUTT évi közgyűlésén vettek részt a szervezet jelenlevő tagjai. Pintér János elnök beszámolójában ismertette a 2003. esztendő legfontosabb eseményeit és eredményeit, amelyek közül kiemelkedett az esztergomi éves konferencia, a soproni Országos Bányászati Múzeumban és a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott