Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
I. Tanulmányok - Kaján Imre: Árvíz az operett színpadon 1950-ben
marad cl...ami a sz.ocialista operettben természetesen kettős, hiszen a fiatal kommunisták megtalálják magánéletük boldogságát és a faluban is kigyullad a tény!) A darab nyitóképében az egyik munkás az 1947/48-as tél nagy árvizét idézi fel: „Nem szeretem ezt a gyors meleget. Áll még a jég a folyón, a hegyeken meg a hó. Ha hirtelen jön az olvadás, könnyen meglephet a folyón. Mint esztendeje is. Az aztán a veszedelem." Szavait a cselekmény híven követi, a második színben már jön is az áivíz: „Most jött a parancs, árvízvédelmi készültséget rendeltek el. Az egész megyei szakaszon. Komoly a helyzet. A gyors melegtől megindult a jég, másutt meg összetorlódik. Pillanat alatt ott kell teremnünk, ahol baj támad. (...) - mondja a demokratikus hadsereg ezredese. A tőle elválaszthatatlan politikai tiszt persze hozzá is teszi: „Most a víz az ellenség. Ëz is harc. (...) A készültség titok. Minek a riadalom, hogy már a honvédséget is mozgósították? Ez csak zavarná a munkát és az ellenséget is segítené, aki a saját malmára hajtaná még az árvizet is!" Közben persze pártszem, építő viták is zajlanak, mindannyiunk okulására: Kerekes István a demokratikus hadsereg honvéd-tisztiiskolása (ő a bonviván) és Kovács Juli Újfalu tszcs-elnöke (primadonna, s így természetesen szerelmesek) arról vitatkoznak össze, hogy hol kell védeni a gátat. Juli szerint „először a tszcs földje mentén kell megerősíteni a töltést", ám az ideológiailag képzettebb tisztnövendék ellentmond: „Ott kell erősíteni, ahol a leggyengébb. Ahol a legjobban tön a jég, bárhol is van. (...) Ott a helyünk, ahol legnagyobb a veszedelem. - Juli: A kulákok földjét is védenéd? - István: A falut, Juli. A földet. A nemzeti vagyont." - hangzik a drámai párbeszéd, s szinte tapintható a jelenei kiváltotta csend a nézőtéren... A légyott közbeni ideológiai továbbképzést kihasználva az „ellenség" (Hofberg Viola a disszidált grófék sorsára hagyott társalkodónője, Csatár)' Gedeon ezredes - nyugalmazott horthysta katonatiszt, Deák Rókus kulák, a felesége és Kálmán fia) a folyó fenyegetését kihasználva a kastély toronyszobájában az új rend tönkrelételére szövetkeznek. „Természetesen" mindannyian viselik a letűnt kor borzalmas és undorító atributumait: kapzsik, babonásak, a szellemek imádói - és főként alkoholisták. „ - Viola: Testvérek, mielőtt nekivágunk a dolognak, kérdezzük meg a szellemeket. - Kálmán: (iszik) Piát én szívesebben vágnám át a tszcs földje mentén. Ann zúduljon a víz. - Deák: Ne bomolj, te... Mondtam már, a sajátunknál kell átvágni. Onnan is rámegy az övékre...és mi nem kerülünk gyanúba, (mind isznak, részegek)." Hála deu.s ex machinovics elvtársnak, a falu borbélya (a darab táncos komikusa), aki szerelnie miatt beállt katonának, régi sisakban és köpenyben szellemet játszva kitudakolja a I. kép Az „Aranycsillag"plakátja a Fővárosi Operettszínház előadásáról. (Fotó: Vizy Zsigmond)
