Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
I. Tanulmányok - Kaján Imre: Árvíz az operett színpadon 1950-ben
életüket? Vajon világosabbá, érthetőbbé teszik-e a világ dolgait s a követendő utat, amelyet a politika gyakran homályban hagy?" 4 Később ugyanő már a Párt konkrét elvárásait is megfogalmazta: „Népünk nem elégszik meg azzal, hogy az ötéves terv számain és politikusaink beszédein keresztül pillanthasson csak be saját jövőjébe. Nem elégszik meg azzal, hogy megépíti, látni is akarja a jövőt, a művészetek és irodalom varázslatával." „Nagy elmék, ha találkoznak..." - szokták mondani, és való igaz: Sztálin és Rákosi elgondolásai nagyon hamar átkerültek a magyar színpadokra is. „Az a sztálini igazság, hogy a proletárdiktatúra nem küszöböli ki a nemzeti kultúrát, hanem tartalmat ad annak, a magyar színművészet rohamos fejlődésében is igazolódik. (...jRákosi elvtárs előremutató tanításai a színész alkotáshoz, munkához való viszonyát ...megváltoztatták. Rákosi elvtárs...tanításainak hatása ma már meglátszik színházi előadásaink legtöbbjén." 5 - jelenthette büszkén az eredményi Gyárfás Miklós. Major Tamás az első országos színházi konferencia 1950. szeptember 15-iki nyitóbeszédjében szintén ide kapcsolódott: („Rákosi elvtárs kongresszusi beszédje törvény számunkra. Történelmi beszédjének ismerete nélkül nem tudjuk kötelességünket teljesíteni"), 6 majd tényekkel is igazolta a „fejlődést": az államosítás (1949. május) előtt a profitéhes színházak kerülték a szocialista témákat. A Vígszínház - hogy ne kelljen szovjet darabot játszania! - nem átallott Dosztojevszkijt adni (!) és egyáltalán, az egész 1948/49-cs évadban összesen 6 szovjet darabot mutattak csak be Magyarországon. A 24 társulat 4300 előadásából 3.712 operett volt, csak 150 előadásban láthatott a közönség szovjet műveket. Nem is lehetett tovább visszaélni a közönség türelmével: államosított színházaink a következő évadtól ontották a „hiányolt" műveket. (Az 1949/50-es évadban csak Miskolcon az évad 15 előadásából már 4 szovjet próza, a 7 zenés műből pedig 3 szovjet operett volt! S hogy tényleg mennyire átérezték Rákosi elvtárs tanítását a színészek, érzékletesen mutatja, hogy Fagyejev: Ifjú Gárdájának előadása előtt - szovjet minta szerint - napokig a diósgyőri acélmű Martin-kemencéinél dolgoztak...) Aki színházi szerzőként tudott a sorok között olvasni, érthette: ha nem áll be a sorba, könnyen „ott élhet és alkothat a nép között" - valahol a hortobágyi pusztában. Az operettet azonban nem lehetett a Hortobágy ra kitelepíteni - hisz már ott voltak az osztály idegenek (s őket minek szórakoztassák?). A színház körüli emberek tehát „előre menekültek": új műfajt kellett alkotni, s ez a „szocialista operett" lett. (1. kép) Az. „Aranycsillag" ennek a műfajnak az első műve. Példaképe a hazánkba is eljutott szovjet operett volt, melynek reprezentánsait: a Sztálin-díjas „Szabad szél"-t, a „Dohányon vett kapitány "-t, és társait mérsékelt sikerrel, ám fegyelmezetten játszották az 1950-ben már államosított színházaink országszerte. Az „Aranycsillag" története egyszerű 7 : a beszédes nevű alföldi falucska, Újfalu felé közeledik a villanyvezeték, de a munkások késésben vannak. Közben koratavaszi áradás fenyeget, a felső vidékekről megindul a jég. A népi demokrácia hadserege - mely épp a kultúrházban ad zenés-táncos műsort - kapóra jön mind az áivédekezésben, mind pedig a villamosítási terv teljesítésében. A bevezetőben említett aljas ellenség persze kíméletlen nemzetrontó, önmagát meg nem tagadva, semmitől vissza nem riadva át akarja vágni az árvédelmi gátat, hogy pusztuljon el az izmosodó „téeszcsé" vetése-vagyona. Hzt természetesen az éber kommunisták megakadályozzák, s a borzalmas jégtorlaszt felrobbantva az árvizet is sikerül vezetésükkel levezetni. (A deus ex machinovics elvtárs vezérletével sikerrel vett megpróbáltatások ideje alatt szerelmek is szövődnek, és a kötelező happy end sem 4 Szabad Nép 1947. május 4. 5 Gyárfás Miklós: Tártunk a szinmüvészet felvirágoztatásáért = Színház és Filmművészet 1951. 5. sz. (február) 50. p. 6 Színház és Filmművészet 1951. 7. sz. ( április) 163. p. 7 A darab kézirata az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Dokumnetációs Tárában van.
