Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

Horthy Miklós Tudományegyetem kiadványa, első szám. Emiatt nem is lehetett terjeszteni. Eire azt mondja nekem Thomas: „Két példány alapján csináljon nekünk egy szakozott, rendszerezett bibliográfiát, tudjuk, hogy maga már csinált ilyet és nekünk nagyon nagy szükségünk lenne rá." Nyelvtudással hogy áll? „Tudok románul, franciául, németül, meg a szláv nyelvekkel is elboldogulok, úgyhogy nemzetközi folyóiratokból is tudok dolgozni, ilyen problémám nincsen." Igen ám, de kellett a szerző, Banner tanár úr belegyezése is a munka folytatására. Örömmel fogadott, mondván, végre megmenti valaki a munkáját. Ivek után kilenc hónapig mást sem csináltam, mint ollóval kivagdaltam egyenként a szócikkeket, kartonokra ragasztottam, majd félretettem. így mind a két kötetet kipusztítottam. No most, az ismétlődő szócikkeket kidobtam, mert az. én rendszeremben, ami végül megvalósult, egy cikk csak egy helyen szerepelt, de számoztam a szócikkeket és a későbbi szakoknál esak a számát szerepeltettem. A legutolsó, ötödik kötetben, ami nemrég, 1999 őszén jelent meg, kilencezernél több cím szerepel, de ha utalásokkal együtt számoljuk, háromszor-négyszer annyi van benne. Például egy aquincumi épületről és a benne lévő mozaikról szóló cikk esetében a cikk megjelent az Aquincum címszónál, a mozaik és az. épület címszónál is. Volt még egy probléma, mégpedig az, hogy az egész Nagy-Magyarország területére vonatkozott a bibliográfia, visszamenőleg egészen 1790-ig. Tehát olyan címet kellett adni a munkának, ami lefedi az egész területet, mert egy régész számára nem léteznek trianoni határok, nagyobb egységben gondolkodnak, nem az új országhatárokban. Azt mondtam hívjuk: ..A Kárpát-medence régészeti bibliográfiájának". Hát ez nagyszerű lesz, mondták, belelér egész Nagy-Mag}'arország. Az első kötet 1954-ben jelent meg, de a címhez az Akadémia régészeti bizottságának hozzájárulása is szükségeltetett és a két korifeus, Molnár Erik történész, akadémikus és Fogarasi Béla filozófus, alelnök azt mondta, hogy ilyen címmel nem lehet megjelentetni, mert ez nagyon emlékeztet a nyilas „Kárpát-Duna-Nagyhaza" elnevezéshez. Eixe visszaírt Banner János ezeknek az embereknek, hogy „kedves kollégák" - annak címezte őket -, „Ezek szerint a Meteorológiai Intézetet irredentizmussal kell megvádolni, mert naponta bemondja nem is egyszer, hogy északkeletről sarki hideghullám tör be a Kárpát-medencébe." A Kárpát-medence földrajzi fogalom, arról, hogy a történelemmel is összefügg, nem tehetünk, a régészetben nem állhatunk meg Hegyeshalomnál, Horgosnál vag}' Lökösházánál. Az érvelés ellenére az új cím „A Közép-Duna-medence régészeti bibliográfiája" lett. Abszolút rossz cím, mert mi az, hogy Közép-Duna-medence? Különösen idegen nyelvekre nehézkes lefordítani. De hát így jelent meg azóta, mind az öt kötet. Az. első kötet 1954-ig, az utolsó 1987-ig tartalmaz minden régészetre vonatkozó cikket Magyarországra, Romániára nézve de nem csak Erdélyre, hanem Dacia, Havasalföld és Moldva területére vonatkozóan is. Ausztria is szerepel benne, pl. az avaroknál, mert egész. Alsó-Ausztria beleértődik az avar korszakba, mivel Morvaország és Alsó-Ausztria az avarok által megszállt terület volt. Mint ahogy a római Pannóniába bizonyos fokig Stájerország egy része, a mai Burgenland és Szlovéniának egy része is beletartozott, nem beszélve Horvátországról, amelyiknek a Dráva-Száva-köze szintén Pannónia kultúrköréhez tartozott. így aztán a régészeti bibliográfiával bekerültem a régész szakmába, idejártam naponta a Nemzeti Múzeum régészeti könyvtárába, mint a legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménybe, folyóiratokat kutatni. Az Egyetem Régészeti Intézetébe is jártam, bár annak könyvtára inkább csak Pannónia-kutatással foglalkozott, de jártam különböző helyekre, a földrajzi Intézetbe, a T örtén ettudo mányi Intézetbe is, az anyagot pedig a Törley-palotában dolgoztam fel, a Nyilvántartási Osztály munkatársaként. Érdekesség, hogy a Múzeumi Központról az a hír járta, hogy az igazgatónk, Ortutay Gyula néprajztudós, - mivel nagyon szerette a nőket, - a legcsinosabb lányokat válogatta össze maga mellé. A háznak van egy a Bródy Sándor utcára néző balkonszerű, üvegezett kiugrója, szemben a Festetics palotával, ahol a Történettudományi Intézet székelt. Ott dolgo-