Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)
I. Tanulmányok - Peterdi Vera: Tárgyak nyomában. (Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon)
Tárgyak nyomában Egy idegen eredetű, asszimilálódott család története, egyéni és társadalmi jelenléte a 19-20. századi Magyarországon Peterdi Vera A múltat a jelenben kutató társadalomtörténész muzeológus valóban mindig a tárgyak nyomában halad, a még tetten érhető információkat keresve. A dolgok természetéből fakadóan szerencsére mindig akad olyan forráscsoport - rendszerint ugyan más és más típusú 1 -, amely nyomra vezet bennünket. Jelen esetben a tárgygyűjtés során előkerült viszonylag nagyszámú írásos dokumentáció (anyakönyvi kivonatok, iskolai bizonyítványok, oklevelek, igazolványok, egyéb iratok) és fotóanyag segített a tárgyak megszólaltatásában, s derített fényt egy számlázását tekintve több gyökerű, idegen eredetű család magyarországi meghonosodására. Az anyakönyvi (születési, keresztelési, házassági, halálozási) kivonatok különösen 1939-től kezdve halmozódtak fel a magán (családi) irattárakban az ismert zsidótörvények (eredetigazolások) következményeiként. Mégsem mondhatjuk, hogy ez a kiváló, a családtörténeti kutatásoknál nélkülözhetetlen társadalomtörténeti fonás olyan evidensen az ölünkbe hullana minden alkalommal. Az itt, ennél a családnál szerencsére megmaradt dokumentumok zömmel egyházi eredetűek 2 , s jellegüknél fogva (katolikus felekezet, történeti átrendeződések, Monarchia, Trianon) a legkülönfélébb nyelveken íródtak. 3 Az már ennek az anyagnak a sajátosságából 1 Maguk a tárgyak voltak a kutatás forrásai az utóbbi évtizedekben, több hagyaték-, ill. tárgygyűjtésünket feldolgozó tanulmányban (Mialkovszky Mária: Egy budapesti szervezett szakmunkás lakása a századelőn MMM Évkönyve 1975-1976 Bp. 1977. 54-92. pp.; a MMM Évkönyve 1979-1980 Bp. 1981. teljes kötete négy, az ún. Allt-hagyatékot feldolgozó tanulmánnyal; Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Nemere Éva okleveles mérnöknő gazdag ruhatára a Kádár-korszak idején. Gyűjtési tapasztalatok a Budafoki úton. Ma-Dok Füzetek 1. Néprajzi jelenkutatás és a múzeumi gyűjtemények változása. Bp. 2003. 69-72. pp. Peterdi Vera: A Gresham-palota lakásesempéi a Magyar Nemzeti Múzeum kerámia gyűjteményében. Történeti Muzeológiai Szemle 4. 2004. 61-89. pp.). Gyártörténet-kötetekben a kolónia-lakások felmérésére nyílt lehelőség (Sallayné Peterdi Vera: A MÁV AG kolóniái (1869-1988) In: Tanulmányok a MÁV AG történetéből. Szerk.: Bencze Géza, Bp. 1989. 209-232. pp.; Sz. Bányai Irén: A Gázgyári kolónia. Debrecen 1996. KLTE Néprajzi Intézete). Egy esettanulmány fő forrása lakáskörülményeket is részletező írásos élettörténet volt (Peterdi Vera: Egy polgárcsalád élete és otthona a Belvárosban és az arisztokrata negyedben a két háború között. Folia Historica XXIII II. 2002. 117-177. pp.), egy másiké Kosztolányi regénye (Sedlmayr Krisztina: Életmód és enteriőr Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényében. Folia Historica XXIII—II. 2002. 105-115. pp.), egy harmadiké szépirodalmi keretek közt megjelenített, epizódokra szakadó visszaemlékezés-sorozat (Peterdi Vera: Amin az évtizedek sem változtattak, avagy a szülőföld emlékezete. In: Kulcsemberek. Szerk.: Örsi Julianna, Túrkeve 2002. 27-56. pp.), eg}' korábbié pedig magánlevelek (Peterdi Vera: Hírek otthonról. A magánlevél mint a társadalomtörténeti kutatások forrása. In: y^ándorutak - Múzeumi Örökség. Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére. 60. születésnapja alkalmából. Szerk.: Viga Gyula. Bp. 2003. 491-508. pp.) 2 Ami a házassági anyakönyveket illeti, Wekerle Sándor kormányának 1894-ben hozott törvényei a polgári anyakönyvezés kötelezővé tételéről azt is előírták hogy az Anyakönyvi Kerületnek tanúsítványokat kell küldenie az egyház részére a házasságkötésről. Az állam korábban teljesen az egyházakra bízta az. anyakönyvezés adminisztratív feladatát. Később ez úgy módosulhatott, hogy az egyházak házassági anyakönyveiben (példánkban egy 1913. évi bejegyzésnél) megjelent egy kiegészítő rubrika„Házasságkötési kijelentések. Aláírás előtti esetleges megjegyzések. Aláírások"' fejléc alatt, ahol nyomtatott szöveg biztosította a lehetőséget arra, hogy egyben a szintén jelenlévő polgári tisztviselő (állami anyakönyvvezető) előtt is törvényesen megköttessék a házasság. 3 Mivel ezek a bejegyzések nemcsak az egyszerű regisztrációt tették lehetővé, hanem pl. a szülök adatainak beírásával a leszármazá.si tradíció, vagy a névváltoztatások, felekezetváltások rögzítését is, módot adnak a kutató számára családrekonstrukció végzésére. GYÁN1 G.-KÖVÉR Gy. 1998. 127-128. pp.
