Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

Az év második nagy feladata számomra, Közép-Európa nemzetiségi térképének elkészítése volt, amin megközelítőleg kilene hónapig dolgoztam. A négy nyelven kiadott térkép újszerűsége abban állt, hogy ez a nemzetiségi térkép nemcsak kizárólag a Trianon előtti Magyarországot mutatta be, hanem a Káipátokon túli részek nemzetiségi viszonyait is, átfogó képet nyújtva így a kérdésről.

40 Az 1942-es évben a szabadságokat úgy adta ki az intézet, hogy olyan vidékre menjünk nyaralni, ahol nemzetiségi együttélési helyzeteket figyelhetünk meg, amiről azután jelentésben kellett beszámolnunk. Én a Csík megyei gyönyörű fekvésű Tusnádfürdőrc mentem. Akkoriban udvaroltam egy lánynak, így vele együtt mentem le oda. Akkor már nagyon nehezen, esak mindenféle engedélyek birtokában lehetett megközelíteni azt a vidéket, mivel nem volt vasúti összeköttetés. A Tölgyesi-szoroshoz közeli Bélbor vidékén vettem szemügyre a székelység és a románság együttélését. Nem népszámlálás, vagy efféle volt ez, hanem megfigyelés, szociológiai-társadalmi vonatkozásban, elbeszélgettem a községi jegyzőkkel. A szép tájat gyalog jártam be, még fényképeket is készítettem időnként honvédségi erődökről, bár ez tilos volt. Akkor jöttem rá, hogy a magyar erődépítési technika színvonala nem áll valami magas fokon, mert például a Békás-szorosban fekvő Gyergy óbékáson, amely az utolsó hegyvonulat Moldva felé, építettek egy völgyzáró erődvonalat egy keletről várható támadás ellen. Komolytalannak tűnt, amit az utászok csináltak. A helyi mészkőből, amiről mindenki tudta, hogy puha, építettek talapzatot, arra ráhúzták a fenyőfából emelt épületet, két emelet magasságban. Ide nem elég a mészkőalapzat, mert az átnedvesedik, a fenyőfa pedig a legjobban égő fák egyike. Egyetlen gyufaszállal az egész erődvonalat meg lehetett volna semmisítem. Vasbetonnak nyomát sem láttam. Amúgy a helyi intelligencia tagjai, a jegyzők, bírók csak arról beszéltek, hogy mennyit szenvedtek a román uralom alatt, és ez igaz is volt, de most ebből érdemet akartak kovácsolni maguknak, hogy ezt fizesse nekik vissza a magyar állam nagyobb állásokkal, több megbecsüléssel. Állandóan jöttek a panaszaikkal és ez irányú igényeikkel, hogy a szenvedés címén nekik ez es ez. jár. Ismerjük ezt a mentalitást kicsit későbbről is, hiszen 1945-ben keletkezett az a mondás, hogy: „A mártírok teiroruralmától ments meg uram minket!" Szóval a mártírság nem érdem, a mártírság pech. de nem szabadna belőle megélni. A helyi románságot nem nagyon érdekelte, hogy mi történik az országgal, azok örültek, hogy nem hívják be őket frontszolgálatra, mert a románokat megbízhatatlan elemnek nyilvánították a honvédségben, illetőleg behívták őket, de nem a határ mentén élő románokat, hanem a mezőségieket, azokat is esak a Dunántúlra vitték munkaszolgálatosnak. Az összegyűjtött anyagokból a vidék etnikai, vallási viszonyairól, mint botcsinálta térképész, helyszínrajzokat is készítettem, amiből kikerekedett egy kis monográfiaféle, de ez sajnos elveszett. Valószínűleg az intézeti anyagokkal együtt égett el az Országos Levéltár 1956-os belövésekor keletkezett raktártüzekben. A következő év nyarán hasonló megfontolásból Szatmár megye északkeleti vidékét, az avasi járást jártam be. Az Avas-medencéről tudni kell, hogy földrajzilag itt ér véget az Alföld és itt kezdődik az északkeleti hegyvidék, néprajzilag idáig húzódik a magyarság összefüggő tömbje s idáig nyomult a románság. Tapasztalataimról tanulni ányszertí-jelentésben számoltam be az intézetnek: „Avasfelsőfalun először Fábián körjegyzőt kerestem fel, aki a román időkben is itt szolgált Utolsó heteit töltötte itt, nyár végére Sárközre lett áthelyezve. Igen hangos, melldöngető magyar: a tisztviselőknek abból a fajtájából, amely helyi kiskirálykodásra hajlamos. Nálánál senki sem védi jobban a magyar állameszmét, a nemzetni entés minden második szava. A református 40 Az eredeti térképet lásd Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tár Térképgyűjtemény. Itsz.: 79. 35. 1. (magyar ny.) és 2005. 1.1. (angol ny.); A térképet ismerteti I

RMÉDI-MOLNÁR L, 1944. 60-64. pp.; A térkép kicsinyített reprint változatát és a korábban publikálatlan kísérő tanulmányt lásd JAKABFFY 1. 1994.