Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

nek nagy jelentősegük volt. Ezen én igen elcsodálkoztam, hiszen hogyan kérhetnénk területeket a baráti szomszédtól, azonnal eljátsszuk a nehezen megszerzett barát bizalmát? Rónai azt mondta, hogy ki kell dolgozni a terveket, előrelátónak kell lenni, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat egy-egy terület visszacsatolása. Gondoltam ez a parancs Telekitől, vag}

r Bárdossytól érkezhetett, utóbbi a nem sokkal azelőtt meghalt Csáky után lett külügyminiszter. Lerajzoltam a kérdéses területeket és az áthaladó vasútvonalakat, de nemzetiségileg mindezen magyar igények nehezen voltak alátámaszthatók. Alsólendván és környékén összesen két-három magyar falut lehetett kimutatni, az egész Muraköz színtiszta horvát volt. Semmi keresnivalónk nem volt ott nemzetiségi alapon. Megcsináltam a térképvázlatot, de odaírtam ..pro domo" (házi használatra): „Nem helyeslem azt, hogy az idekerülő hetvenezer hoivát legyen egy következő délszláv irredentizmus kiváltó oka". Március végén lezajlott Belgrádban a baloldali katonai puccs, lemondatták a régensherceget, az ország Hitler ellen fordult, ami aztán kiváltotta a Jugoszlávia elleni német agressziót. Miután Rónai felvitte ezt a térképet a „Gazdánknak", vagyis Telekinek, felgyorsultak az események. Lezajlott egy koronatanács ülés, (azért nem minisztertanács, mert Horthy is részt vett rajta), amelyen a vezérkar rá tudta venni Horthyt, hogy igenis menjünk rá a szerbekre mi is, ne csak nézzük, ahogy a németek meghódítják a környező országokat, a magyar haderőnek is csatlakoznia kell, ha részesedni akar a területekből. Horthynak volt egy nagy hibája, miszerint mindig annak adott igazat, akivel utoljára beszélt. Ekkor Werth Henrik vezérkari főnökkel beszélt utoljára. Nem beszélve arról, hogy Göringnek is volt a zsebében egy terv, miszerint a sváb többségű Bácskából, Bánságból és Baranyából létrehoznak egy német ütközőállamot.

34 A kedvezőtlen politikai események hatására április másodikáról harmadikára viiradó éjszaka Teleki megírta híres búcsúlevelét, majd öngyilkos lett. (Még ma is vitatkoznak a történészek, hogy öngyilkos lelt-e, vagy meggyilkolták. Ellentmondóak a lövés bemenetével kapcsolatos információk és bizony a magyar közvélemény nagyon sokáig gyanakodott, hogy öngyilkosságnak álcázott gyilkosságról van szó. Amiben egyébként jelentős gyakorlatuk volt a náciknak. De én a fiától, Teleki Gézától tudom, aki többek előtt és nekem is elmondta, hogy igen is öngyilkos lett, ezen nincs csodálkoznivaló, depressziós hajlamú ember volt az apja, és csak hithű katolikus volta gátolta meg sokáig abban, hogy nem lett korábban öngyilkos. Teleki Géza számára sokkal jelentősebb pozíciót biztosított volna a politikai pályáján, ha a mártír Teleki Pal fiaként lépett volna fel, mégsem ezt tette. Es mint tudjuk, a Teleki családban nem ez volt az első politikai indíttatású öngyilkosság, Teleki László is megölte magát, amikor politikájával 1861-ben csődöt mondott. Sőt maga Teleki Géza is öngyilkosságot követett el az Amerikai Egyesült Államokban, 1983-ban). Emlékszem április 3-án reggel halálsápadtan jött be az intézetbe Rónai és azt mondta: „Nincs többé Gazdánk!" Abban a pillanatban már hallottuk is a zúgást a Bem rakpart felől, ahol német páncélautók vonultak át a városon és SS katonák fényképezték a túlsó partot, a járókelők pedig odaálllak az. út szélére, akik közül jó néhányan „Heil Hitler!" kiáltással üdvözölték az átvonuló csapatokat. Sőt, még az intézeten belül is volt valaki, aki így tett, a többiek azonban lehajtott fejjel, kétségbeesetten vették mindezt tudomásul, éreztük, hogy ez a vég kezdete. A magyar közvéleményre nagyon erős hatást gyakoroltak Németország katonai sikerei és az általuk nekünk juttatott területek miatti hála is sok hívet szerzett számukra. Nemcsak a szélsőjobboldali párttagok, az „ötödik hadoszlop", hanem az átlagemberek jelentős része is örült a németek jelenlétének és a valószínű közelségbe került magyar háborúba lépésnek. A magyar társadalom józanul gondolkodó tagjai a nemzeti -konzervatívok, a liberálisok és a szociáldemokraták átlátták a nácizmus veszélyeit, de a tisztikar, akik a Ludovika Akadémiáról kerültek ki, azok menthetetlenül németbaráttá váltak, a győztesek oldalán akartak masírozni a háborúba. Ezt sugallták a németek gigantikus győzelmi híradói