Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 5. (Budapest, 2005)

I. Tanulmányok - Balahó Zoltán - Gál Vilmos: Jakabffy Imre életútja a nemzetiségi térképektől a régészeti bibliográfiáig

kertem, hogy ha népszámlálás lesz, akkor nekem olyan vidéket adjanak terepül, ahol használni tudom a román nyelvtudásomat. így kaptam a Szilágyságot, egy tipikusan vegyes etnikumú megyét. A városokban és a sík vidéken magyarok laktak, a hegyvidéken románok. Ebben a megyében történt egyébként az a bizonyos ördögkúti incidens,

30 Zilahtól délkeletre. Ez volt az egyetlen nagyobb ellenállási kísérlet a románok részéről, amikor a bevonuló honvédekre tüzet nyitottak a templom tornyából. Hasonló incidens történt Ippen

31 - egy szintén Szilágy megyei magyar községben is -, de az máig tisztázatlan maradt, ám később ezekre az esetekre építve nagyon nagy propagandát csaptak a románok; hogy micsoda borzalmas kínzásokat, kivégzéseket műveltek a magyarok. Persze a fele sem volt igaz ezeknek a híreszteléseknek, ám ezt ők jól ki tudták használni ellenünk a háború utáni béketárgy alásókon. A népszámlálási helyszínre igyekezve Kolozsváron szálltam meg, amikor látom, hogy az akkori Nemzeti Színház közelében az egyik palotán kint van a német horogkeresztes zászló, a másikon pedig a brit lobogó, a „Union Jack" (Szt. György, Szt. András és Szt. Patrik keresztjei) félárbocra eresztve. Elcsodálkoztam, kérdem magamban: mi ez? Kit gyászolhatnak mindketten? Nem tudtam mire vélni a látottakat, aztán mikor megtudtam, hogy Csáky István külügyminiszter meghalt, megértettem, hogy a két hatalom helyi konzulátusa eresztette félárbocra a lobogóit. Ez volt szerintem az utolsó eset, amikor az angol és a német zászló egymás mellett, egyetértésben szerepelt. Ezt persze, mint unikumot lefényképeztem, de a kép már nincs meg. Kolozsváron történt a statisztikusok szétosztása, egész Szilágy megye alám és egy öregebb statisztikus, Keresztes Vili bácsi felügyelete alá tartozott, akit kezdetben tegezni sem mertem, mert nagyon tekintélyesnek hatott a személye, de később összemelegedtünk és egy nagyon joviális öregurat ismertem meg benne. Kolozsvárról másnap reggel busszal indultunk tovább Zilahra, mert Kolozsvár és Zilah között nem volt vasúti összeköttetés, csak a zötyögős országút, ahol a busz minden faluban megállt. Tekintve, hogy ezen az úton alig lehet magyar falut találni, minden felszálló románul kérte a jegyet és románul köszönt. A sofőr viszont magyarországi magyar volt, akit csak ide helyeztek szolgálatra, ennek is tudható be, hogy minden egyes román szóért majdnem fel akarta pofozni őket, mondván: „Beszélj már te büdös oláh magyarul, mert megjárod!" No ezt nem lehet - gondoltam - de nem szóltam semmit, ő az erősebb és én el akartam jutni Zilahig. Amilyen optimista voltam, még sífelszerelést is vittem magammal, mert hallottam, hogy Szilágy' megyében milyen jó síterepek vannak, de egész idő alatt egy szem hó sem esett, csak az utolsó napokban, amikor már hazaindultam. Zilahon szállodában szálltunk meg, egy elég gyenge, poloskás vendégfogadóban, ahol nagyon nehéz három hetet töltöttünk el. Sokszor nem is nagyon akartunk már a szállodába visszamenni, inkább az alispáni iroda asztalán, matracokon aludtunk. Zilah különben egy elaggott, öreg kis iskolaváros hangulatát idézte, amelynek még magyar polgársága volt, de a környéken már csak románok éltek. A számlálóbiztosaink között sok hozzá nem értő ember volt, főleg pedagógusok, helyi „nadrágos" emberek, ők végezték az összeírást, mi meg jártuk a falvakat és ellenőriztük a munkájukat, hogy jól töltetik-e ki az űrlapokat. Ezeket a íélművelt embereket nem lehetett meggyőzni arról, hogy az állampolgárság nem egyenlő a nemzetiségi hovatartozással. Egy30 1940. szeptember 9-én a faluba bevonuló 22. határvadász zászlóaljra tüzet nyitottak. A kibontakozott harcban magyar részről 4 sebesülés történt. A templomban elfogott személyeket, köztük a román pópa családját a helyszínen kivégezték. L.: Magyarország a második világháborúban. Lexikon 1997. 356. p. 31 1940. szeptember 7-én Ippen véletlen kézigránát robbanásban meghalt 2 honvéd, de a hír már merényletként terjedt el. Egy magyar karhatalmi szakasz 14-ére virradóan razziát tartott a faluban. Ez máig tisztázatlan körülmények között mészárlássá fajult, amelynek 152 román lakos esett áldozatul. A Teleki-kormány vizsgálata megállapította Kémeri-Nagy Imre felelőségét, de a főhadnagy 1942 elején bekövetkezett halála miatt az eljárást megszüntették. L: Magyarország a második világháborúban. Lexikon 1997. 192. p.